DOMINIUM MARIANUM – MÁRIA URALMA

honlap a Szűzanya által vezetett engesztelési mű szolgálatában

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

B. Dombi Attila

AZ 1050 ÉVES ERDÉLYI BIZÁNCI SZERTARTÁSÚ

MAGYAR ÖRÖKSÉG

A FELTÁMADÁS ÖRÖMHÍRÉNEK FÉNYÉBEN

spiritualitás, történelmi tények, üdvtörténeti távlatok *

*A Szózat című folyóirat 2010. áprilisi számában megjelent tanulmány lábjegyzetekkel bővített változata – szozat.org

MOTTÓ:

Feltámadás napja van,/ világosodjunk fel ezen ünnepéllyel,/ és egymást, mint testvérek, öleljük!/

A feltámadás által/ gyűlölőinknek is bocsássunk meg,1/ és így énekeljünk:/

Feltámadt Krisztus halottaiból,/ legyőzte halállal a halált,/ és a sírban lévőknek életet ajándékozott.”


ELÖLJÁRÓBAN

Feltámadt Krisztus!2 ez görög katolikus köszöntésünk húsvétkor. Válasza: Valóban feltámadt!

A Mottó a nagyszombati3 Feltámadási Szertartásban4 énekelt Húsvéti Kánon5 záró sztichírája6, amit magyar, román, szlovák, szerb, horvát, ruszin, rutén bizánci szertartású keresztények egyaránt énekelnek, mégis a Kárpát-medence – amelynek egésze a magyaroknak Mária Országa, egy része pedig a románoknak Mária Virágoskertje – keresztény népeit kibékíthetetlen konfliktusok terhelik. Ez főleg Erdélyben nehezedik drámai súllyal egyrészt a különböző felekezetek, illetve különböző katolikus rítusok magyarjaira, másrészt az egyazon szertartású katolikus románokra és magyarokra, valamint a görög katolikus románokra és ortodoxokra egyaránt. A tudathasadásos állapot egyik következménye, hogy az erdélyi bizánci szertartású katolikus magyarok ezer éves kálváriája is a trianoni7 keresztre feszítésbe torkollott – látszólag megsemmisülve a „nagyszombati síri nyugalom bizalmában”8 reméli feltámadását. Ennek tudatában értelmezendő, hogy már több mint két éve Gyergyószentmiklós eredetileg magyar görög katolikus templomának9 oltára fölött Szűz Mária, karján a Gyermek Jézussal, könnyekre fakadt.

A címben – az 1050 éves erdélyi bizánci szertartású magyar örökség a feltámadás örömhírének fényében – jelzett valóságot csupán az adott közösség egzisztenciális tapasztalatában érhetjük tetten. Az erdélyi bizánci szertartású magyar egyházmegye alapításának ezerötven éve, a gyulafehérvári római szertartású egyházmegye Szent István-i alapításának milleniuma, a hajdúdorogi bizánci szertartású egyházmegye alapításának centenáriumi készülődése, a papság éve és a gyergyói könnyezés második évfordulója ölelkezésében a Szűzanya könnyei a kegyelmek gyűjtőlencséiként közvetítik a vigasztalást család, egyház, nemzet, haza fájdalmaira. A történelemben egyedülállóan hosszú ideje tartó könnyezéssel a Szűzanya képes a Reá figyelőkkel megértetni magát. Ha nem rekedünk meg a könnyezés felszínes fürkészésénél, megérthetünk mindent, ami ezekben a könnyekben aláereszkedik a Mennyből, hiszen az Istentől közvetített kegyelem által a könnyek belső suttogással csodálatos dolgokra tanítanak, mert az Istenre nyitott lélekbe az Ég alászáll és Isten lakást vesz benne, hogy együtt háljon az emberrel a Szűzanya Szívében. Aki engedelmeskedik a tanításnak, abban a Szűzanya bánatkönnyei kegyelmi újjászületést hozó örömkönnyekre fordulnak.

Nem véletlen, hogy manapság történelmi paradoxonként – arra üdvtörténeti magyarázatot is szolgáltatva – a magyarság öntudati ébredésének erősödő hullámában kezd újra nyilvánvalóvá válni, hogy Mária Országa Isten Országára nyíló transzcendens10 valóság, amelynek immanens11 vetülete a Szent Korona Országa. Szent István apostoli királyunk tette, amellyel Isten Anyjának örökségül12 hagyta a Szent Koronát – minden hozzá tartozó néppel, területtel és minden javaival – messze túlmutat annak páratlan alkotmányjogi jelentőségén is: „teljesült Szűz Mária kegyelmi uralmának Istentől kijelölt feltétele.”13 Szűz Mária égi és földi királynői14 művét a nyugat-európai szekularizálódott mentalitással megérteni éppúgy lehetetlen, mint a misztériumot helyesen megközelíteni a tudományosság, művészet vagy képzelet eszközeivel; erre csupán azok misztikus egységében formálódó belső látással vállalkozhatunk eséllyel. Ha figyelembe vesszük, hogy a bizánci keleti, illetve a római nyugati egyházi központok éppen a magyar Árpád-korral egybeesően élték sajátságos arculataik és egymás iránti viszonyuk vajúdásának kritikus időszakát, rádöbbenünk, hogy ennek következtében került háttérbe, merült feledésbe a keleti ág, és vele együtt a sajátos máriás lelkület, illetve a sajátosan Szent Koronás ábrázolású ikonosztáz.15 Az sem véletlen, hogy az Egyház a létező koronák közül máig tartóan kizárólag a magyar Szent Koronával engedi ábrázolni Szűz Máriát. Legfontosabb, és egyben legbeszédesebb nemzeti ereklyénk tanítja,16 hogy a helyes magyar önértelmezés csakis a keresztény magyar sajátosságoknak az őstörténeti tényekkel történő őszinte és objektív kiegészítése által lehetséges. A Nemzetünk öntudati érlelődését tápláló spirituális gyökérzet csupán a keleti gyökérágával – a keleti szertartású keresztény magyar valóság sajátos jegyeinek ismeretével – együtt teljes. Nagyasszonyunk agóniába gyötört Népének helyesen kell látnia múltját és kereszthordozását egyaránt, hogy jövőjét Istenének kezébe ajánlhassa.17


NEMZETSTRATÉGIA ÉS ÖNCSONKÍTÁS

Ezerötven évvel ezelőtt Szent István anyai nagyapja, a Bizáncban megkeresztelkedő erdélyi Gyula, Hierotheosz térítő püspökkel tért haza, ahol megalapította a Kárpát-medence első püspökségét. Hierotheosz tehát a Szent István-i alapítású, nyugati latin rítusú püspökségek létrejötte előtt fél évszázaddal, minden bizonnyal az ország jelentős részén tevékenykedett, és bizonyára ennek részeként papokat is szentelt. Az 1054-es nagy egyházszakadás előtt a részegyházak figyelemmel voltak a missziós területek konkrét helyzetére, ami abban is megnyilvánult, hogy a püspökök joghatósági területeinek megállapításánál kerülték az átfedések létrejöttét. Minthogy Hierotheosz a Kárpát-medence egyetlen püspöke volt, ebből következik, hogy abban az időben Erdélyben és környékén a magyar bizánci szertartásúakon kívül nem laktak más szertartású, sem más nemzetiségű keresztények. Az ezerötven éve Erdélyben alapított ősi magyar püspökség jelentőségének elhallgatása, minimalizálása, figyelmen kívül hagyása, történelmi források meghamisítása vagy félremagyarázása a nemzetünk ellen elkövetett égbekiáltó bűn. Az emiatt keletkezett történelem-értelmezési vákuum súlyos visszaélésekre adott alkalmat, amit más nemzetek nem mulasztottak el kihasználni.

Noha első tekintetre úgy látszott, hogy a görög egyház a térítésre kínálkozó magyar nép elhódításában előnnyel fog bírni a latin felett, mert ennek holt nyelvével szemben amaz az istentiszteletben a nemzet élőnyelvét használhatta, mégis éppen görög forrásokból azt a tényt merítjük, hogy e feltevésnek az ellenkezője valósult. (…) A századok hosszú folyamán sűrűn egymásra következő csapások megakadályozták ugyan e szertartást a terjeszkedésben, de soha semmi vész végleg ki nem irtotta. (…) Szent István király Veszprém mellett maga is építtetett görög szerzetesnők részére kolostort, a görög nyelven írt alapítólevél szavai szerint, a saját, a neje, a gyermekei és az egész haza üdvére (…) Utódai közül I. Endre királyunk (1046-1061) közvetlenül a schizma előtt emeltette Visegrád közelében a Szent Andrásnak szentelt szentendrei kolostort, görög szerzetesek részére. (…) A magyar nyelvű könyvirodalomnak a XIV. század előtti időkből általában alig bírjuk valami emlékét most. A többi nyelvemlékekkel együtt nyoma veszett a görög szertartású magyar szent könyveknek is, de ami megmaradt belőlük, mint például legrégibb nyelvemlékünk a «Halotti beszéd», az ekténiaszerű záradékával és egész tartalmával nagyon emlékeztet a görög szerkönyvekre.(...) Ily körülmények között a szakadástól a tatárjárásig (1054-1241) terjedő időközben is elég nyomát találjuk a görög szertartású magyaroknak. Ezen időközben alapította Radó nádor a száva-szent-demeteri görög apátságot és kikötötte, hogy ott görögök, magyarok és szlávok végezzék a szent szolgálatokat. (…) Imre királyunk (1196-1204) szóba is hozta III. Incze pápa előtt, hogy kívánatos és üdvös volna ezeket a görög szerzetes egyházakat (ecclesiae monachorum), amelyek nagy területen, minden függés nélkül, püspöki joghatóságot is gyakoroltak, egy különálló és közvetlenül az Apostoli Széktől függő püspökségbe beosztani. A király előterjesztése ki nem deríthető okokból eredmény nélkül maradt ugyan, de a görög szertartású magyarságra nézve mégis rendkívüli fontosságú intézkedést szült. Az 1215. évi lateráni zsinat utasította a latin szertartású püspököket, hogy a Tisza mentén levő görög szertartású magyar egyházakba igazhitű papokat küldjenek, akik azoknak anyanyelvén végezzék az egyházi szolgálatokat, hogy őket a szakadárságtól elvonják. (…) Vannak azonban történeti nyomok, amelyek igazolják, hogy az erdélyi részekben is, különösen pedig a székelyek közt már a Szent-Unió megkötése előtt minden időben volt görög szertartású magyarság. (…) Ilyen történeti adat az is, hogy II. Endre királyunk uralkodása alatt a milkói püspök 1226. körül levelet intézett a székely «dékánok»-hoz (ad Decanos Siculorum), de ezek már az ellen is tiltakoztak, hogy «archipresbyter» helyett «dékánoknak» neveztessenek. Ilyen adat az is, hogy, midőn Zsigmond király 1435-ben hadat vezetett Erdélyben a husziták és schizmatikusok ellen, ez utóbbiaknak a három éven át folyt hadakozásban Nagy Antal, Nagy Pál és Kardos János, tehát székely nemes férfiak voltak vezéreik. Megemlítjük még azt is, hogy hagyományaink szerint a későbbi Bocskai-féle hajdúk leginkább azon székely «darabontok»-ból toboroztattak, akik előbb a székely nemesség harmadik rendjét képezték, de Zápolya János Zsigmond erdélyi fejedelem által jobbágyságra vettettek.18

A brassói és segesvári begina perekben például a vizsgálók kezébe került a begina irodalom kiirtandó könyvei között számon tartott négy: Antióchiai Szent Margit, Szent Elek (Alexiosz) és Alexandriai Szent Katalin hagiográfiája, valamint «Az együgyű lelkek tükre» (a nyolc boldogság egyike van mögötte). Mind a keleti egyház szentjeinek sorába tartoznak. Árpád-házi Szent Margit boldoggá avatási perének 1271. augusztus 1-ről dátumozott jegyzőkönyvében az «egyik tanú szerint a kolostorban ősidők óta, még mikor az apácák a veszprémi közösségben éltek, tehát a 13. század legelején, magyarul olvasták a Passiót, Krisztus szenvedéseit. Fel kell tételeznünk, hogy az első okiratszerűleg említett magyar nyelvű bibliafordításról van szó.» Az is tény, hogy a «Szent Elek-legenda» a Nyulak-szigeti kolostor könyvei között is szerepelt. Csupa eltüntetett, vagy megsemmisített görög vonatkozású és magyar nyelvű irat.”19 Pirigyi István, a görög katolikus magyarság történelmének szaktekintélye, Görög katolikusok Erdélyben és Kárpátalján című könyvéről joggal írhatta méltatója: „Az erdélyi és a kárpátaljai görög katolikusok történelmét olyan sokszor (…) meghamisították. Végre kell, hogy legyen olyan tárgyilagos bemutatás, mint ez a könyv, amely elfogultság nélkül tudja az igazságot feltárni! Legalább azok tudják a teljes igazságot, akik elolvassák ezt a művet. S bárcsak minél többen lennének!”20 Hogy konkrétan milyen körök érdeke lett volna a keleti szertartású keresztény magyar múlt meghamisítása, jelenének ellehetetlenítése? A kérdésre adható válaszunkat legfeljebb a manapság divatos összeesküvés-elmélet bélyegével seperhetik szőnyeg alá akiknek erre hatalmuk van, de a tapasztalatok alapján nagyobb az esélye, hogy az elhíresült kontinuitás-elméletek mentén gerjedő feszültségek újabb hullámai csapjanak magasba. Hol kaphat így lehetőséget az Isten akarata szerinti megoldás érvényre jutása? Szolgáljon elégséges magyarázatként az ősevangélium ígérete: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja a fejedet, te pedig a sarkát veszed célba.”21

A hamisítások22 következményei odáig fajultak, hogy az elmúlt néhány évszázadban a magyarok által alapított első Kárpát-medencei bizánci szertartású püspökség területén az őshonos magyarokat a román görög katolikusok23 elmagyarosodott románoknak, saját magyar testvéreik pedig oláhoknak vagy oroszoknak tartották!? A legnagyobb bizánci szertartású magyar tömb, a hajdúság terültén 1912-ben felállított magyar görög katolikus püspökség a felvázolt anomáliákat lett volna hivatott orvosolni.24 Az új egyházmegye első püspöke, Miklósy István, ideiglenesen Debrecenben állította fel rezidenciáját. Az egyházmegye életét már a kezdetekben megrázta az első világháború kirobbantását célzó pánszláv érdekkörök által megrendelt bombamerénylet,25 amelynek „robbanása azt kiáltja bele a magyarság lelkiismeretébe, hogy a magyarság ellenségei tökéletes tisztánlátással éppen a magyar görög katolikusságban látják a magyar nemzeti gondolat legerőteljesebb hordozóját, legértékesebb védelmezőjét, leghivatottabb zászlóhordozóját – az évszázadok óta szabadon grasszáló elnemzetietlenítő törekvések egyetlen megakadályozóját, a magyarság életére törő terveknek csak bomba-robbanás erejével eltávolítható gátját. S éppen ezért nem a legmagasabb polgári és katonai hatalom birtokosainak – nem is a római katolikus, református, vagy evangélikus egyház nagyjainak, hanem a magyar görög katolikus egyház újonnan megalapított egyházmegyéje püspökének címére küldik a pokolgépet. Erre a történelmi valóságra világított rá a debreceni bomba rőt fénye, bár még mindig vannak olyanok a magyar közéletben, akik ezt nem akarják meglátni, nem akarják tudomásul venni s a debreceni bomba történelmi jelentőségű tényével szemben sem akarják elismerni, hogy a másfélezer éves múltra visszatekintő magyar görög katolikusságnak szerepe és hivatása van e földön.”26

Ami a trianoni országcsonkítás után, valamint a második világháború idején történt a székely görög katolikusokkal, az előrejelezte, hogy megfelelő egyházpolitikai változás híján hová vezethet a Romániába rekedt görög katolikus magyarság iránti ellenszenv. A bécsi döntés után, 1940. novemberében két székely görög katolikus pap27 több levelet intézett a hajdúdorogi püspöki hivatalhoz, amelyekben a székely parókiák trianoni leválasztását követő tragédiájáról tudósítanak: „A Székelyföldön, Szépvízen papi családból születtem, s alig hogy kikerültem az utca porába, «oláh»-nak tekintettek. B. e. apám elvitt Balázsfalvára az elemi iskola III-IV. osztályába, hogy sajátítsam el a liturgia nyelvét, és ott «székelynek» tituláltak; és visszatérve a csíksomlyói római kath. főgimnáziumba újra «oláh» lettem. Beiratkozva a balázsfalvi teológiára ismét «székely»-lyé vedlettem, hogy pappá szentelésem után a székelyek előtt «oláh» legyek, és a románok «székely»-nek tartsanak. A dorogi püspökséghez való csatoltatásom után, az ottaniak inkább «oláh»-nak tartottak, míg régi egyházmegyém papjai «székely»-nek tekintettek. Balázsfalvához való visszacsatoltatásom után a románság «székely»-nek tartott, míg a magyarság román papnak titulált és most Erdélynek a hazatérése után ismét csak «oláh» pap lettem. Nem sok paptársam járta meg ezen tekervényes utat. (…) Meg vagyok győződve, hogy a civil közigazgatás beálltával minden a régi kerékvágásba fog zökkenni, és az elkövetett hibák orvosolva lesznek, mert ha tovább tartana ez az egyoldalú eljárás, a parókiáink kb. négy kivételével (3 vármegyében) teljesen hívek nélkül maradnak.” A levélírók mindenekelőtt az erkölcsi és öntudati rombolás megállítását és orvoslását remélték a hajdúdorogi püspöktől, ugyanakkor a székely főesperesség parókiáinak Hajdúdoroghoz történő visszacsatolása esetére kívánták biztosítani a helyzetismeretet. Sajnos csak súlyosabb lett a helyzet, és Erdély ősi bizánci szertartású magyar püspökségének területén oda jutottunk, hogy a hivatalos egyházi nyilvántartás nem is számol Erdélyben élő bizánci szertartású magyarokkal. Mialatt csángóink, akik sajnálatos szenvedésükkel legalább a figyelem előterében vannak, addig a Gyula és Sarolt kései utódainak a csángóknál is rosszabb helyzetéről szó sem esik!

 


MÁRIAPÓCS ÉS CSÍKSOMLYÓ KEGYELMEIBEN

Ha bizánci szertartású keresztényekről esik szó, aligha van Krisztus-hitű magyar testvérünk, akinek legalább Máriapócs ne jutna eszébe – Mária Országában az első Nemzeti Szentéllyé nyilvánított kegyhely, és a legjelentősebb nemzeti Mária-kegyhelyeket tömörítő Európai Máriás Háló első magyar tagja. A kegykép harmadik könnyezésének28 centenáriumi évében, 2005-ben éppen Máriapócson29 tartották a Máriás Háló találkozóját. Külön kegyelem, hogy ezen a találkozón nyert felvételt Csíksomlyó tizenkilencedik, utolsó előtti tagként, és így a magyarság elsőként szerepel két nemzeti kegyhellyel a Máriás Hálóban. A Rózsafűzér húsz titkára való tekintettel az Európai Máriás Háló már csak egyetlen taggal bővülhet.30 Az évszázadok folyamán a Pócsi Könnyező Szűz közbenjárására történt számtalan csoda közül a témánkra vonatkozó tanulságai miatt kettőt31 mindenképpen fontos kiemelni:

A XIX. század közepe táján gyilkosság történt egy Máriapócshoz közeli községben. A körülmények és a nyomok arra utaltak, hogy egy ottani ember követte el a gyilkosságot, aki teljesen ártatlan volt, de ezt az embert mégis halálra ítélték. Utolsó kívánságaként még egyszer elmehetett Pócsra imádkozni. Amikor a megfelelő őrizet mellett belépett a templomba, a bilincsek lehullottak róla. Ez bizonyította ártatlanságát, s ez mentette meg az életét. Ugyancsak a XIX. században egy bizonyos férfi sokat szenvedett a lábát sújtó köszvény miatt, mankó nélkül járni sem tudott már. Egyik szomszédja biztatására elvitette magát Pócsra, hátha ő is meggyógyul. Útközben töprengett, hogy gyógyulása esetén mit tehetne hálából? Mivel méhész volt, elhatározta, hogy egy család méhet ajándékoz a templomnak. A templomban imádkozva megszűntek a fájdalmai, és már gyalog ment haza, miközben addig győzködte magát, míg a méhek templomnak ajándékozásáról letett. Hazaérve igencsak meglepődött, amikor meglátta, hogy az elígért méhek rajzanak ki a kasból, és egyenesen Pócsnak tartanak. A méhek a templom északi falán egy földrengéskor keletkezett repedésbe szálltak be, éppen a kegykép helyéhez közel, s azóta is ott élnek anélkül, hogy bármilyen gondozásban részesülnének. Ősszel hamarabb húzódnak vissza, tavasszal később kezdik a munkát mint más méhek, valószínűleg a hideg falak miatt. Figyelemre méltó, hogy ugyanazon földrengéskor a templom déli, melegebb falán is keletkezett egy repedés, a méhek mégis az északi falban vettek lakást, pedig a melegebb helyet szeretik.

A bemutatott csodák, bár első látásra a két érintett személy környezetén túl legfeljebb a népi jámborságra lehetnek ösztönzőleg, megrendítő következtetések levonására köteleznek mind jelen témánkra, mind az alapvető keresztény szemléletmódra vonatkozóan: egyrészt, a Szűz Mária földi életét jellemező páratlan egyszerűség az igazságosság égi oltalmazójaként is sajátja, másrészt, amit az ember Szűz Mária által, az Ő szeplőtelen, feltétel nélküli bizalmához hasonlóan ajánl fel Istennek, nemcsak, hogy elfogadja Isten, hanem arra igényt is tart, és nem tréfál azokkal, akik tulajdonára szemet vetnek. Ami pedig a felajánlásban Istené lesz, az végső soron Krisztusban átminősül éppúgy, mint az oltáron bemutatott adományok. Ez a Máriás felajánlottság szeplőtelen lelkületének gyümölcse, ami az erények királyi ajtaja32 Krisztus művére az emberben és a teremtett világban. Így érhető tetten az átmenet az emberiből az istenibe, amit oly csodálatosan énekelünk meg a húsvéti görög katolikus szertartásainkban, a szabadulást, a halálból az életre való átmenetet,33 illetve magát Krisztust értve alatta: „Feltámadás napja a Pászka,/ az Úrnak pászkája,/ világosodjunk fel népek,/ mert a halálból az életre,/ és a földről az égbe átvitt minket Krisztus Istenünk,/ kik az ő győzelmét énekeljük. (…) Tegnap veled temetkeztem el, Krisztus,/ veled ébredek ma a feltámadóval;/ tegnap veled fölfeszíttettem:/ dicsőíts meg engem is, Üdvözítő,/ a te országodban! (…) A halál legyőzetését ünnepeljük,/ a pokolnak megrontását,/ más, örök életnek kezdetét,/ és örvendve magasztaljuk ezek kegyes eszközlőjét,/ egyedük áldott/ és dicsőített Istenét atyáinknak.”34

A Húsvéti Kánon az adott igeidők mesteri használatával teszi megragadhatóvá a kinyilvánítandó valóságot. Mindezek tudatában élve meg keresztény mivoltunkat, nyert ügyünk van nemcsak az üdvösséget, hanem az evilági dolgokat illetően is, ami tetten érhető nemzetünk ezer évének tragikus vízválasztóin éppúgy, mint a bizánci szertartású magyarok történelmében. Akkor is igaz ez, ha sajnos gyakran súlyos áldozatokkal, olykor életáldozatokkal is járt, amelyek nem törtek meg bennünket, hanem megtisztítva egyedülálló csodákkal vigasztaltak. Így például a bizánci szertartású magyarság a világon egyedüliként soha nem volt elszakadva Rómától. Ezen kijelentést az Árpád-kor magyar főkegyúri gyakorlata, az Apostoli Szentszék vonatkozó engedményei, a lelkiismereti szabadság35 és az egyházjogi sajátságok36 egybemutató logikája támasztják alá. Az esztergomi érsekség Szent István-i megalapítása óta ugyanis az esztergomi prímás a világegyház tekintetében is egyedi sajátosságú, pátriárkai jellegű joghatóságot élvezett, ami kiterjedt a Szent Koronához tartozó területek keleti rítusú keresztényeire is, megóvva a keleti szertartású magyarokat az 1054-es egyházszakadás hatásaitól. A kései utódoknak a hajdúdorogi egyházmegyében ugyan el kellett szenvedniük a katolikus egyházra általánosan mért kommunista üldözést, viszont a kommunista államokbeli egyetlen görög katolikus közösségként megmenekültek a felszámolástól. De ide sorolható a Nándorfehérvári győzelem,37 és maga a Szent Korona keletkezése,38 életútja és fennmaradása az ellene elkövetett támadások dacára, valamint az általa hordozott misztérium egyaránt. Végül, és nem utolsó sorban ide tartozik a gyergyószentmiklósi könnyező Mária-kép és társa, jelenleg a keresztcsókoló állványon levő kereszt. Csoda már az is, hogy a XIX. században teljesen leégett fatemplomból megmaradtak a jelenlegi templom oltára fölött levő Mária-kép és eredetileg az ikonosztáz keresztje. A mindkét oldalán festett kereszt egészen sajátos üzenetet hordoz: egyik Jézus Jordánban való megkeresztelkedését az Atya és a Szentlélek jelenlétében ábrázolja, a másik a keresztre feszített Krisztust, kitárt karjai mellett pedig az ősi székely jelképek, jobbról a Nap, balról a Hold!


ELŐVÉTELEZETT FELTÁMADÁS

A második isteni személy történelembe lépése – az üdvtörténet sűrűsödésének csúcseseménye39 – a történelmet az üdvtörténetbe fordító első lényeges korrekció.40 A Fiú születése a Szentháromságon belül örök, Isten Igéjének emberi testesülése személyként egyszeri, személyiségként az Egyház közösségében folytatólagos, mint az Atya emberről alkotott tervének megjelenése az emberekben és az emberek között. Ennek lényegét a Karácsonyi Kánon első ódájának katavásziája41 énekli meg: „Krisztus születik: dicsőítsétek!/ Krisztus a mennyből jő: ünnepeljétek!/ Krisztus a földön: büszkélkedjetek!/ Énekeljetek az Úrnak minden föld,/ és magasztaljátok őt, ó népek,/ mert ő megdicsőíttetett!” A szent szerző csak folyamatos jelent használva érintheti a misztériumot, amelyben az Örökkévaló megjelenik az időben, az időt jelenítve az Örökkévalóban. Azonban Karácsony lényegileg Húsvétra, a korrekciók csúcsára irányul, az pedig a Szentlélek értünk történő kiáradásában teljesedik be. Amint a tér-időben Isten-emberként születő Jézus az örök Szentháromságban a Mennyei Atya Fiú-Igéje, úgy a Fiú által a Szentlélekben teremtett valóságok a létezés síkján ugyan lehetőségként, de az Atya örök tervében léteznek; a lehetőségtől a megvalósulásig minden rajtunk múlik!42

Megértenünk és életünkben megjelenítenünk az Atya akaratát43 a Fiúnak rendelkezésére állva lehetséges. Az ember csak saját, egyedi, öntudatos személyiségfejlődési ívét tudatosan megélve nőhet bele Isten róla alkotott tervébe. Éppígy a közösségek – beleértve a nemzeti közösségeket – is csak megfelelő öntudati érlelődés során ismerhetik fel Isten reájuk vonatkozó akaratát. Nemzetünk személyiség-érlelődési ívének jelenlegi szakaszában, a Krisztus-esemény ismeretében, de saját egyéni és nemzeti tapasztalataink alapján is joggal remélhetjük, hogy a jelenlegi krízisben előrelendülhetünk az érettség teljessége, az Egyház és Nemzet újjászületése, és végső soron pedig Isten ereje44 – az Úr Dicsőséges megjelenése felé. „Gyönyörű és roppant kifejező megfogalmazását adja ennek az Aranyszájú-liturgia szövege, az alapítás szavai után, amikor megemlékezünk «mindarról, ami érettünk történt: a keresztről, sírról, harmadnapi feltámadásról, mennybemenetelről, jobbkéz felől való ülésről, a második és dicsőséges eljövetelről». Ha elfogadjuk, hogy ez a liturgikus anafóra45 a 407-ben meghalt Aranyszájú Szent Jánostól származik, öntudatosan térhetünk vissza a forrás közvetlen közelébe, s érezzük meg az őskeresztények lelkiségének fuvallatát, akik valóban csak ezt és csak ennyit ünnepeltek: Jézus Krisztus élt, meghalt, feltámadt, újra él. Ennyit, és nem többet! És ez elegendő is volt számukra, még akár a vértanúság vállalásához is.”46

Őseink már „Krisztus-váró”47 népként az Asszonyra figyeltek, várták a megígért Ivadékot, és az Asszony népévé lettek. Ennek fényében sajátosan elő-keresztény módon viszonyultak az Ég Urához, és rendezték fősége alá saját magukat, mindazzal amivel rendelkeztek. Éppúgy, amint a Szent Korona homlokzatán megjelenített Pantokrátor Krisztus fősége mindent alávet a csúcson levő Atyának, Aki mindent vissza is ad Fiának, hogy rendelkezzen vele. Krisztus, az Asszony-ivadék győztesként a mennyben trónol, ahova az Asszonyt felemelve meg is koronázta. Ezért a kígyónak meg kell elégednie azzal, hogy az ivadékaik közötti kibékíthetetlen ellenségeskedésben az Asszony „sarkát”, azaz tulajdonát – a Kárpát-medencét – és népeit támadja. Főleg azt a népet, amelynek apostola, Szent István, a Szent Koronával – minden ikonosztáz szakrális prototípusával – adta az Asszonynak tulajdonát!

Isten akaratát ki fürkészhetné avatottabban nemcsak Erdélyre és a Kárpát-medencére, de a teremtett világ egészére vonatkozóan egyaránt, mint aki tudja, hogy ezt a földet Szent István ajándékozta Isten Anyjának? A Krisztus-esemény teljessége kinek tárulkozhat fel belülről szemlélhető valóságként inkább, mint aki Krisztus papságával léphet a Szentélybe az ikonosztáz királyi kapuján48 át? A felajánlottságban elővételezett nemzeti feltámadásról kinek kell tanúságot tennie előbb, mint annak szellemi örökségét hordozó Nagyasszony népének? Velünk együtt a kedves román, szlovák, szerb, horvát, ruszin, rutén testvéreknek is végre fel kellene ébredniük a felszabadító igazságra, hogy ez a föld Isten Anyjáé – következésképpen Krisztusé –, és így hiábavaló minden acsarkodás! Ezért bölcsebb kiengesztelődni és együttműködni Szűz Mária Országában, mintsem ellenségeskedni. Isten előbb-utóbb úgyis igazságot szolgáltat az igazságtalansággal sújtottnak, és megvédelmezi a Neki szentelt – emberi személyt vagy egyéb – teremtményt. Van-e itt helye konfliktusoknak, szabad-e itt halogatni a kiengesztelődést, van-e itt mentsége annak, aki elvárja, hogy a panaszosa tegye meg az első lépést? „Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza és ajánld fel ajándékodat.”49

Figyelmezzünk!50 Keletelt51 Kárpát-katedrálisunk Erdély-szentélyében Székelyföld-oltár, angyali Koronánk keresztpántja baldachin, abroncsa-pártája ikonosztáz, a királyi ajtó függönye koronázó palást52; a Jó Pásztor kapuján idő és Örökkévaló között ki-be járunk, lelkünknek üdvös legelőt találunk;53 az Öreg Király Arcán istengyermeki öntudatunk mosolya: Egy Pásztor Egy Nyája számára54 Atyánk házában sok hely van.55 Görög korona; latin korona? – angyali, szent – amint a Mennyei Atya égi országától az Isten akarata szerinti földi ország, elválaszthatatlan. Szent Hierotheosz első magyar missziós püspök közbenjár: kéri a Mennyei Atyát, hogy nyelvünk édes csendjében bemutatott Szent Liturgiák ébreszthessék Mária Országának papjait, a Szent Korona nemzeteinek üdvtörténeti kiengesztelődésére. Az eredeti bűn hegei lelkünk emlékezésében Isten-képünket elfátyolozza, személyes múltunkat értelmünkben elhomályosítja, közös emlékezetünket a történelmi régmúlt talajrétegeibe földeli. A szentségi emlékezés akadályait azonban elhárítják az angyalok:56 Isten az időben, az idő a kegyelemben – egyházunk liturgiájában ez naponta megélt valóság. Templomunk szentélyének határán ikonosztáz,57 amely nem elválaszt – összeköt: a királyi ajtón ki-be járó pap személyében a Szentlélek ereje Krisztust jeleníti – Isten elé az embereket, az emberek közé Istent hordozza.

Elérkezett az idő, hogy a Szentlélek teljes hatalma kiáradjon az egész teremtésre, és mindent Jézushoz vezessen. Rá kell hangolódni erre az áramlatra, és fel kell ébredni. Erről beszél az Evangélium, erről beszélnek az apostolok. Fel kell ébrednünk a mélyből, hogy semmiféle depresszió, semmiféle meghasonlás, semmiféle érvelése a sátánnak ne maradjon bennünk. Semmisüljön meg, mi pedig nyíljunk meg az élet tudatosságára, amelyben eggyé válva a világ Megváltójával a Szentlélek tökéletesen fog szabályozni mindent bennünk, fejlődésünkben és cselekedeteinkben.”58 Akit a Szentlélek bevezetett a Krisztus-esemény misztériumába59, megtapasztalja az átmenetet az emberiből az istenibe,60 és mentes marad az önigazolási kényszerektől, mert birtokolja az Igazságot.61 Ősi örökségünk élvezi az egyént és közösséget támadó globális uniformizálás elleni védelmet, a nemzetet és egyházat érő szellemi támadások elleni oltalmat, és hordozza a Kárpát-medence népei közötti Szent Koronás egység létrejöttének kulcsait egyaránt. Ezért mi, erdélyi görög katolikus magyarok a látszólagos közösségi megsemmisítésünk síri nyugalmában bizalommal várakozunk Krisztus ígéreteinek teljesedésére. Isten Anyjának gyergyói könnyei kenetként üdítik a várakozást,62 amelyben áthallik: „Angyal kiáltá a Kegyteljesnek:/ legtisztább szent Szűz, örvendezz!/ És ismét mondom: örvendezz,/ mert Fiad föltámadt/ harmadnap a sírból,/ s a holtakat feltámasztá./ Emberek, vigadozzatok!
/ Tündökölj, tündökölj, mennyei Jeruzsálem,/ mert az Úr dicsfénye fölötted fölvirradt!/ Örvendj mostan és vigadozz, új Sion-hegy,/ és te gyönyörködjél, tiszta Istenszülő, Fiad föltámadásán!63

 

LÁBJEGYZET

1V.ö.: Mt 5,23-24.

2Évközben: Dicsőség Jézus Krisztusnak! – válasza: Dicsőség mindörökké!” Karácsonyi időben: „Krisztus születik! – Dicsőítsétek!” Liturgikus keretek között használatos még a „Krisztus közöttünk! – Van és lesz!” formula.

3Liturgikus Lexikon: nagyszombat a keleti egyházban – Nagyszombatot az első keresztények „a törvény szerint nyugalomban töltötték” (Lk 23,56), hogy fölkészülhessenek az éjszakai ünneplésre. A szentsírnál elvégzik az ünnepélyes reggeli zsolozsmát, melyben a három stáció már a halál fölötti diadalra utal (utrenye). Ebben elhangzik a föltámadási magasztaló ének és az eltemetett Krisztus győzelmét ünneplő Nagy Dicsőítés” (Doxológia). Az ősi hagyomány szerint Nagyszombat már a sírban nyugvó Király diadalának előünnepe: „alszik az élet és reszket a pokol. Erre utalnak az alvilág siralmait fölelevenítő délutáni énekek is, melyek a „pászka” ókeresztény liturgiáját vezetik be. (…) (részlet, Orosz László-Oláh Miklós)

4Idem 3. – A 4. sz. óta a nagyszombati feltámadás szertartása a 12 ÓSZ-i olvasmányra épült, melyek a Ter 13-tól az ősi zsidó pászka (kivonulás, átmenet előképein át egészen a prófétai könyvekig terjednek. Ezt az időközben 15-re gyarapodott olvasmányfüzért eredetileg éjfélkor váltották föl az ÚSZ-i szövegek. Később az éjféli szertartás középpontjába a szentsírnál meggyújtott gyertya került, melynek továbbadott fénye a körmeneten már a föltámadás világosságát jelentette. A 10. sz.-tól egyre fényesebb lett a föltámadás éjszakai megünneplése. A templom körüli háromszoros körmenet a halott Krisztust ábrázoló síri lepellel (plascsenyica), a háromnapos síri nyugalmat jelképezi. A bizánci rítusban a feltámadás evangéliumát (Mk 16,18) a pap a zárt templomajtók előtt énekli el, majd a kezében lévő kereszttel megnyitja 
a templomajtót, amint Krisztus kereszthalála is megnyitotta az üdvösség ajtaját: mert a halálból az életre, és a földről az égbe átvitt minket Krisztus Istenünk. (…)

5A bizánci szertartású egyházak pontos szabályok szerint összeállított, kilenc ódából álló ének-sorozata. A Feltámadási Szertartás gerincét képező kánon a hagyomány szerint Damaszkuszi Szent János szerzeménye. Három nagy beszédet írt a képek tisztelete érdekében, amely ellen a képrombolók III. Leó császár vezetésével (717-741) könyörtelen támadást indítottak. (Kr.u. 650-754.)

6Egy adott liturgikus (ünnep)nap fő üzenetét kifejező, zsoltárverset (sztichoszt) követő liturgikus ének.

7Magyar Katolikus Lexikon: Szent Korona – Jézus Szentséges Szíve ünnepén, 1920. VI. 4-én öt részre szakították Szűz Mária Országát. (részlet, Csomor Lajos)

8„Az emberi nemből kisarjadzott dicsőségét e világnak,/ az Istennek szülőjét,/ a mennynek ajtaját,/ az angyalok dicséretét és a hívek büszkeségét:/ Szűz Máriát énekeljük;/ mert ő lett az istenség ege és hajléka./ Ő törte meg a régi ellenkezést,/ ő hozott békét nekünk/ és a mennyek országát megnyitá előttünk./ A hit ezen erősségét bírván,/ védelmezőnk van a vele született Urunkban./ Bízzatok tehát, bízzatok Isten népei;/ mert ő legyőzi az ellenséget, mint erőteljes!” (nagyszombati alkonyati nagy zsolozsma ünnepi 5. sztichírája)

9Az ortodox többséggel bíró kommunista államokban, így Romániában is a görög katolikus egyházat törvényen kívül helyezték, javait az ortodoxoknak juttatták, papjait bebörtönözték, kitartó híveit üldözték.

10„transcendere” (latin átlépni) szóból a világ határán kívül megismerhető okságot kifejező fogalom

11„immanere” (latin benne maradni) szóból a világ határain belül megismerhető okságot kifejező fogalom

12Magyar Katolikus Lexikon: Szent Korona – Ezzel utódai nevében is lemondott a Magyarország fölötti tulajdonjogról és a főhatalomról. Ez az örökbeadás a római jogi mancipátusi örökbeadási szerződés szerint közjogilag is hitelesen ment végbe. Magyarország ettől fogva Szűz Mária birtoka, országa és alattvalója; nincs szakrális földi uralkodója, mivel ezt a tisztet Szűz Mária tölti be, akinek Magyarország fölötti főhatalmát a Szent Korona képviseli. (részlet, Csomor Lajos)

13B. Dombi Attila: Helyünk Máriánál, in: Keresztény Szó, Kolozsvár, 2002. január.

14XII. Pius pápa: Ad Coeli Reginam – Mária királynői méltóságáról; vö. Mária Natália nővér: Regina Mundi Victoriosa, Two Hearts Books & Publishers 2000., California-Budapest.

15Magyar Katolikus Lexikon: ikonosztáz, ikonosztázion – (gör. eikonosztászisz, eikonosztászion, 'képfal, képállvány'): a bizánci szertartású templom legjellegzetesebb része, a szentélyt a hajótól elválasztó fal vagy állvány, melyen meghatározott szabályok szerint elhelyezett szentképek láthatók. Kialakulása az 5. században kezdődött. Ekkor az ikonosztáz egy alacsony elválasztó rács volt, melyen Krisztus és Szűz Mária képe függött. A 6-7. sz: a rács helyét a 4 alapkép (a hívek balkeze felől az 1. Szt. Miklós, a bizánci egyház védőszentje vagy Szt. Mihály arkangyal v. Keresztelő Szt. János, a 2. az Istenszülő, a 3. Jézus mint bíró, a 4. a templom. címünnepe) foglalta el. A képrombolás után sok templomban a 4 alapkép fölé még 3 képsor került, így alakult ki a templom mennyezetéig érő, teljes ikonosztáz. A 4 alapkép között képekkel díszített 3 ajtó nyílik. A középső a baszilikai pülai, a 'királyi ajtó', melyen szertartások közben csak püspök és áldozópap léphet át. Ezen ajtó fölött van az utolsó vacsora, fölötte Krisztus kir. és főpap képe, legfelül a szent kereszt, alatta Szűz Mária és Szt. János apostol, kik nagypénteken a kereszt tövében álltak. (részlet, Pirigyi István)

16Magyar Katolikus Lexikon: Szent Korona – II. János Pál p. 2000. VII. 5: a római Szt. Péter téren üzenetet intézett a magyar nemzethez, melyben fölszólította a magyarságot, hogy térjen vissza a Szent István Intelmeiben szabályozott élethez. Ezután megújította a II. Szilveszter pápa által 1000 évvel ezelőtt küldött áldást (magyar nyelven): „Szt. István közbenjárására fogadjátok apostoli áldásomat. Dicsértessék a Jézus Krisztus.” Ugyanekkor a pápa fogadta és megáldotta a Szent Korona másolatát, melyet a Budavári Nagyboldogasszony plébániatemplom ministránsai készíttettek és vittek Rómába. A késztetést erre a Sükösdön élő Takács Zoltánné Rogács Mária magánkinyilatkoztatásai adták. A Szent Korona pontos másolatának megáldásakor a pápa ezt mondta: „Amit ez a Korona tanít, az világosítson meg titeket!” Ezután II. János Pál pápa engedélyt adott arra, hogy a magyar nemzet Szűz Máriát Magyar Királynővé koronázza. Ez 2000. augusztus 15-én a Budavári Nagyboldogasszony plébániatemplomban megtörtént. A koronázó szentmisét Karl Josef Rauber pápai nuncius jelenlétében Kada Lajos érsek mutatta be. Imájában fölkérte Szűz Máriát, a Magyarok Nagyasszonyát, hogy nyilvánítsa ki királynői hatalmát Magyarország fölött. (részlet, Csomor Lajos)

17V.ö.: Márai Sándor, Mennyből az angyal, New York, 1956.

18Emlékkönyv a görög szert. katholikus magyarok római zarándoklatáról – Függelék: A görög szertartású magyarság a szent Unio előtt, Budepest, 1901.

19Szarka János: A ROTUNDA ÖRÖKSÉGE. A középkori görög rítus nyomai Sárospatakon és a királynéi város vonzáskörzetében…, (Forráshiány okai c. fejezet) Miskolc, 2007.

20Ivancsó István: Könyvismertetés – Pirigyi István, Görög katolikusok Erdélyben és Kárpátalján, Debrecen 2001., in: Athanasiana 14., Nyíregyháza, 2002.

21Ter 3,15

22Szarka János: A rotunda öröksége. A középkori görög rítus nyomai Sárospatakon és a királynéi város vonzáskörzetében…, (Forráshiány okai c. fejezet) Miskolc, 2007. „Amik fennmaradtak azok is döntő többségben 1204., 1215., vagy 1220. után készült interpolált átdolgozások, vagy hamisított hiánypótlások. Ezekben az években kezdődött el a magyar görög szertartású egyház latinosítása. 1220-tól már a – latinokhoz hasonlóan – cölebsz bazilita szerzetessekkel szemben is bizalmatlan lett Róma. A katolikus egyházban csak két szerzetesi regulát: a bencésekét és az ágostonosokét ismert el. Megindult (és bő másfél évszázadig eltartott) a korábban görög szertartású kolostorok, templomok stb. latinok általi átvétele. Ezzel megteremtődött a kényszer a korábban görög tulajdonú egyházi vagyon eredeti okiratainak a latinok nevére történő átírására, illetve interpolálására.”

23A Romániában többségi román görög katolikusok anakronisztikusan Rómával Egyesült Román Egyháznak nevezik magukat, ami által elhatárolódnak minden más nemzetiségű görög katolikustól, miközben hatalmilag megakadályozzák a más nemzetiségűek egyházszervezeti rendeződését, így a Romániában rekedt magyar görög katolikusok Hajdúdoroghoz tartozását is.

24Pirigyi István: A hajdúdorogi egyházmegye története, in A Hajdúdorogi Bizánci Katolikus Egyházmegye
 jubileumi emlékkönyve
 1912-1987, Nyíregyháza, 1987. – „I. Ferenc József király, mint a magyar katolikus egyház főkegyura 1912. május 6-án megalapította a Hajdúdorogi Egyházmegyét, X. Szent Pius pápa pedig az 1912. június 8-án kiadott «Christifideles Graeci» kezdetű bullával kanonizálta azt. Az Apostoli Szentszék az új egyházmegyébe 162 paróchiát osztott be. Ezek közül 1 az esztergomi, 8 az eperjesi, 70 a munkácsi, 4 a szamosújvári, 44 a nagyváradi és 33 a fogarasi egyházmegyéhez tartozott. (…) Papp Antal apostoli kormányzó, hogy a kinevezendő püspök helyzetét megkönnyítse, a székelyföldi vikáriátus megszervezésének ügyét is napirendre tűzte. A székelyföldi városok közül Csíkszereda, Marosvásárhely és Székelyudvarhely egyaránt meg szerette volna szerezni a külhelynökség székhelyét. (…) Papp Antal a székhely kérdésében Jaczkovics Mihály hajdúdorogi külhelynöktől kért véleményt. Jaczkovics a Székelyföldre utazott, s az ott szerzett tapasztalatai alapján Marosvásárhely mellett foglalt állást. (…) A püspök vikáriussá Hubán Gyula szatmárnémeti lelkészt nevezte ki 1915. július 31-én. Joghatósága a székelyföldi főesperesi kerülethez tartozó egyházközségekre terjedt ki.”

25Idem: 24. – „A püspökség címére 1914. február 22-én álnévvel feladott levél érkezett Csernovitzból. Írója közli, hogy 100 koronát, valamint egy aranyozott templomi csillárt és leopárdbőrt tartalmazó csomagot adott fel. A küldemény másnap, február 23-án meg is érkezett. Slepkovszky János püspöki titkár baltával akarta felbontani a kb. 18 kg-os csomagot, amely felrobbant és darabokra szaggatta őt és Jaczkovics Mihály helynököt, halálosan megsebesítette dr. Csatth Sándor ügyvédet, az egyházmegye ügyészét, aki a merénylet után még egy órát élt. Dávid Miklós József joghallgató, Kriskó Elek és Bihon Miklós egyházmegyei írnokok súlyos, a ház lakói közül többen, könnyebb sérülést szenvedtek.”

26A debreceni bomba. A Görögkatolikus Szemle kiadványa a 30. évfordulón, Nyíregyháza, 1944.

27Gergely Viktor, gyimesbükki görög katolikus esperes és fia, György, kézdiszentkereszti parókus. V.ö.: Hámori Péter: Székely–oláh görög katolikus sorstörténet, ppke.hu

28A kegyhely és a könnyezések ismertetése: http://www.atanaz.hu/mp/mptort.htm

29http://www.atanaz.hu/mp/esemeny/2005/2005_10_01/index.htm – Az Európai Máriás Háló találkozója az október 1-i Istenszülő oltalma búcsúval vette kezdetét, melyre több ezer zarándok érkezett hazánkból és külföldről is egyaránt. Keresztes Szilárd megyéspüspök ünnepi beszédében hangsúlyozta: a Mária-kegyhelyek az otthont jelentik az ember számára. (…) Mária kegyképénél, szobránál, szentélyénél megértjük, hogy egy Édesanya áll mellettünk, s hogy Isten szeret bennünket. (…) Az Európai Máriás Háló előzményei egészen 1996-ig nyúlnak vissza, amikor Máriapócson találkozott Európa minden kegyhelyének vezetője és püspöke. Az Európai Máriás Hálóhoz minden országból egyetlen kegyhely tartozhat. Fontos szempont az is, hogy ősi és nemzeti jelentőségű kegyhelyek kapcsolódhatnak be a Hálóba. (részletek)

30http://www.atanaz.hu/mp/santuario/index.htm – Németország – Altötting, Belgium – Banneux, Szlovénia – Brezje, Románia – Csíksomlyó, Lengyelország – Czestochowa, Svájc – Einsiedeln, Portugália – Fatima, Gibraltár – Gibraltar, Írország – Knock, Szlovákia – Levoca, Olaszország – Loreto, Franciaország – Lourdes, Horvátország – Maria Bistrica, Magyarország – Máriapócs, Ausztria – Mariazell, Litvánia – Vilnius, Nagy-Britannia – Walsingham, Spanyolország – Zaragoza, Ukrajna – Zarvanyica

31Forrás: http://www.atanaz.hu/mp/mptort.htm

32V.ö. Paraklisz, – „Üdvözlégy, mennynek ajtaja/ és megéghetetlen bokor!” (részlet, 4. sztichíra)

33Magyar Katolikus Lexikon: húsvét (gör., lat. pascha, a héber pészah szóból) – A (…) zsidók számára az egyiptomi fogságból való szabadításnak és az utolsó estén elfogyasztott szent vacsorának, a szédernek az ünnepe (…). Ennek az előképnek beteljesedése az Úr Jézus Krisztus átmenetele a halálból a föltámadott életre. (…) Föltámadása, mennybemenetele és a Szentlélek elküldése a megváltás végső beteljesedése, melyet az időben Krisztus második eljövetele zár. A húsvét egyúttal a mi átmenetelünk is a bűn halálából a kegyelem isteni életére. Számunkra a végső beteljesedés a földi zarándoklásból az örök hazába való átmenetelünk lesz. (részlet, Gál Ferenc) – Vö. Kiv 12,14

34Húsvéti Kánon: tropárok (I Óda, III. Óda, VII. Óda, részletek) – tropár: Az ünnepek főéneke. Az ünnep tárgyát vagy az ünnepelt szent történetét mondja el, többnyire hasonlatokkal (troposzokkal). A napi istentiszteletek körében nincs olyan szertartás, amelyben ne lenne megtalálható. A hét minden egyes napjának is külön tropárja van. Legtöbbször a konták nevű énekkel fordul elő. Tropárnak nevezik a kánon egyes ódáinak irmosz után következő énekverseit is. (Ivancsó István: Görög Katolikus Liturgikus Kislexikon, Nyíregyháza, 1997.

35Magyar Katolikus Lexikon: lelkiismereti szabadság – a személy alapvető joga az igazság, elsősorban a vallási igazság megismeréséhez és szolgálatához. Senki nem kényszeríthető arra, hogy lelkiismerete és meggyőződése ellenére cselekedjen. Az Egyház tanítja és védi a személy jogát ahhoz, hogy szabadon, azaz minden külső kényszer nélkül követhesse lelkiismerete szavát, amely alapján örök sorsa is el fog dőlni. Ezzel a szubjektív tévedések lehetősége is adva van, és a legyőzhetetlenül téves lelkiismeretet követő ember bűntelen. A lelkiismereti szabadságot azonban ki lehet forgatni és szembe lehet állítani az isteni igazságok objektív rendjével, ahogy ezt a liberalizmus meg is teszi. Azonban tudni kell, hogy a lelkiismereti szabadsághoz való jogot megelőzi az objektív igazság keresésének és megismerésének kötelezettsége, főleg vallási téren. Nem fogadható el tehát, hogy a lelkiismereti szabadság nevében följogosítva érezze magát az ember pl. a felekezetnélküliségre. – A Katolikus Egyház Katekizmusa (1777-94.) alapján.

36Valamely személynek a saját sui iuris egyháza elhagyására bármely módon való biztatás tilos és büntetőjogilag szankcionált (CCEO 31. és 1465. kk.). Továbbá, a CCEO 38. kánona kinyilvánítja, hogy a keleti hívők más sajátjogú egyházhoz tartozó hierarchiára történő rábízása nem eredményezi sui iuris egyházbeli hovatartozásuk változását.

37Hunyadi Jánost éppen bizánci szertartású keresztény mivoltáért próbálják román testvéreink kisajátítani. A Hunyadi-szindróma is a Kárpát-medence népeit sújtó tudathasadásos állapotot jellemzi.

38Magyar Katolikus Lexikon: Kr. u. 4-6. század – a Kaukázustól délre fekvő ómagyar és előgrúz uralkodók viseltek olyan abroncskoronákat, amelyek elején kiálló íves oromdísz volt. (…) A Szent Korona formája: (…) 3 koronatípusnak és az aranyműves tudásnak, valamint a kaukázusi keresztény képalkotási hagyományoknak és a Szentháromság-tannak egyidejű ismerete és használata volt szükséges ahhoz, hogy a Szent Koronát megtervezhessék és elkészíthessék. Ez a helyzet a Krisztus utáni 4. sz. 70-es éveiben állt fenn a Kaukázus térségében a közép-ázsiai hunok nyugatra vonulása idején. Bizonyítható, hogy ebben az időben a Kaukázustól délre egy magyarok és hunok által lakott keresztény ország állt fenn, magyar nyelvű ország-, tartomány-, hegy-, víz- és városnevekkel. Püspöke 325-ben részt vett a niceai zsinaton. A Szent Korona megrendelője a hun udvar volt, ugyanis a 3 fent említett arany ikon katonáit és a Szent Korona katonaszentjeit (…) a hun elithadsereg viseletében ábrázolták. A hunok 373-ban elhagyták a Kaukázus térségét. Ekkor a megrendelő és a készítő műhely szétvált, így a 373-as évszámot kell a Szent Korona elkészítésének lehetséges fölső határaként elfogadnunk. A Tarihi Üngürüsz című magyar őskrónika szerint 373-ban (v. valamivel ez előtt) halt meg az a hun nagykirály, aki keresztény volt, a Kaukázusban nevelkedett, és így ő lehetett a Szent Korona megrendelője. A krónika szerint Hunornak hívták. (részletek, Csomor Lajos)

39II. János Pál pápa: Tertio Millenio Adveniente, 6, 9. – „Azáltal, hogy Isten megtestesült (eredeti fordításban leszállt a földre), a teremtéssel kezdődött emberi idő elérte teljességét.”

40Idem: 39. – „A világ az idő dimenziójában teremtetett, időben zajlik az üdvösség története, melynek csúcsa a Megtestesülés «idejének teljessége», s vége Isten Fiának dicsőséges eljövetele (eredeti fordításban visszatérése).”

41A bizánci szertartású egyházak által énekelt kánonok ódáinak záró éneke.

42„Krisztus önszántából misztikus módon folyton megszületik, azokban testet öltve, akik üdvözítését elfogadják. Tehát saját szűz anyjává teszi az őt így megszülő lelket, mivel abban már nincsenek meg az elmúlásnak és keletkezésnek alávetett természet ismertetőjegyei.” (Szent Maximosz hitvalló)

43Liguori Szt. Alfonz önmeghatározása: „Én Isten reám vonatkozó akarata vagyok.”

44V.ö.: 2 Kor 12,9.

45anafóra – (gör. anapherein – fölemelni) a bizánci Szent Liturgia központi imádságainak összefoglaló neve.

46Ivancsó István: Jézus Krisztus húsvéti misztériuma a bizánci egyház liturgiájában, in Studia Wesprimiensia I-II., 2005.

47Balogh Sándor: Hagyományos vallások és az ősmagyar vallás az új egyházpolitika tükrében. Vallásszociológiai tanulmány, Magyar őstörténet és kereszténység konferencia, Csíkszereda, 2009. – „Először is a disztinkció téves, vallási szempontból két részre osztják az emberiséget: keresztény és pogány, azaz megkereszteltek és meg nem kereszteltek. A történelmileg helyes disztinkció megkívánja egy harmadik kategória felállítását és elismerését, legalább is ami egyes népek kultúráját és értékrendjét illeti (…). Ez pedig a Krisztus-váró, kereszténység előtti proto-kereszténység. A proto-kereszténységben él az ádámi ős-kinyilatkoztatás szelleme, Egy-Istenhívők, hisznek a túlvilágban, vannak erkölcsi normáik, stb. Ezzel szemben a pogányoknál ezen ismérvek közül egy vagy több hiányzik! Végre a Vatikán ezt felismerni látszik, miután (katolikus) etnológusok felfedezték, hogy primitív népek közt is van «hagyományos» vallásosság! Pedig a magyarok vallásáról a Vatikán valószínűleg nem is tudott… Hasonló kategóriát állított fel Reinhold Niebuhr protestáns történész is, aki történelem-értelmezésében, főleg a zsidókra vonatkoztatva, de általános érvényűen, megkülönbözteti a «Krisztus-váró» népeket és vallásokat – akik érzik, hogy valami nem teljes –, a materialista- pozitivista világképű népektől – akik szerint minden teljes, ahogy van, és a fejlődés természetes folyamat eredménye, minden külső beavatkozás nélkül. Ez utóbbi kategóriába esnek a panteista és a materialista keleti vallások. Nos, a mi ősvallásunk «Krisztus-váró» volt, amit a Vatikán hagyományosnak, én proto-kereszténynek neveztem, mint történelmi kategóriát, amit a keresztséggel csak meg kellett szentelni. Ezért az áttérés nagyon könnyű volt, mert várták és könnyen elfogadták a természetfeletti «Krisztust», aki Jézus személyében testesült meg. (…) A Vatikán utasítása szerint tehát a «hagyományos» vallásokat, mint amilyen az ősmagyar is volt, nem lenne szabad «pogányoknak» nevezni.” (kivonatos idézés)

48Magyar Katolikus Lexikon: ajtó, kapu (lat. ianua): a ház fontos része, a kinn és benn határa. Az ÓSz-ben a házak ajtaja alacsony volt (nem tekintve a templomét és a palotákét), szárnya fából, félfái esetleg kőből készültek, kulcs zárta és nyitotta. Az ajtófélfa a vallási életben fontos szerepet töltött be: ezt kenték meg a húsvéti bárány vérével (…) Az ÚSz-ben az Úr feltámadott testének természetét jelzi: átmegy a zárt ajtón. Átvitt értelemben az ajtó az emberi szív és a mennyek országának nyitott vagy zárt voltát fejezi ki. A keresztény művészetben a nyitott ajtó Krisztus (vö. Jn 10,7-9), a zárt ajtó Szűz Mária-szimbólum. Az Ez 44,1-3 szerint az új templom keleti kapujának zárva kellett maradnia, ami a tipológiában Mária szüzességének előképe lett. A görög ikonosztáz királyi kapuja közvetlenül erre utal. (részlet, Bóna László)

49Mt 5,23-24

50Felszólítás odafigyelésre a bizánci liturgia leglényegesebb részeinél.

51A bizánci szertartású egyházak a templomot szentélyével kelet (orient) irányába építik – „orientálják”, ami az Árpád-korban a nyugati latin szertartású magyar templomépítésre is jellemző volt.

52Magyar Katolikus Lexikon: koronázási palást – (…) eredetileg harang alakú magyar miseruha (kazula), bizánci selyemből, arany hímzéssel, amelyet 1031-ben adományozott I. (Szt.) István király és Gizella királyné a székesfehérvári préposti templomnak. (…) A palást képprogramja a keresztről uralkodó és tanító Krisztus körül mutatja az Ó- és Újszövetség prófétáit, apostolait és a szenteket. Azt tanítja, hogy a fölkent király keresztként veszi vállára az uralkodás terhét, és Krisztus előtti felelősséggel a Szűzanya és a mennyország segítségével teljesíti szolgálatát. A koronázási palást szövegei: (…) „Íme, a Kereszt fája, ó biztos reménye az üdvösségnek. Ellenségeit letiporván megdicsőül Krisztus. A Nagy Királynak szolgál a mennyei gyülekezet. Fölragyog az égben a Szent Anya képe. A trón az uralkodó és országló Krisztust hordozza. E kazulát István király és Gizella királyné készítette és ajándékozta a Fehérváron lévő Szűz Mária egyháznak a megtestesülés 1031. évében.” (kivonatos idézés)

53V.ö.: Jn 10,9-11.

54V.ö.: Jn 10,16.

55V.ö.: Jn 14,2.

56Cselényi István Gábor: Az eukarisztikus liturgia, in: Athanaziana 5., Nyíregyháza, 1997. – „A (…) a földi liturgia az éginek vetülete; megélése, «ábrázolása», azaz emberi valósággá tétele. – Az áldozat liturgiáját bevezető kerub-ének arról beszél, hogy a hívők a liturgia alatt titokzatos módon azonosulnak az angyalokkal (…).”

57A bizánci szertartású templomokban a templom külső szentélyét a belső szentélytől elválasztó, általában fából készített fal, előírásos rend szerint ikonokkal díszítve. Középen a papnak és püspöknek fenntartott kétszárnyú királyi ajtó, valamint az oltárszolgák által is használható északi és déli egyszárnyú ajtók. Az istentiszteleteken kívül a királyi ajtó állandóan zárva, kivéve Húsvét fényes hetét.

58Vlašić, Tomislav; Csapai Árpád: Életfelajánlás – a kegyelemi újjászületés iskolája – Csíkszereda, 2008., 74.

59„Aki részese lett az Isten értünk vállalt hetednapi nyugalmának, az átistenülve részese lesz az értünk vállalt nyolcadnapi mûködésének, azaz a misztikus föltámadásnak is” (Szent Maximosz hitvalló, – A teológiáról és Isten fiának testben végbevitt üdvözítő művéről, I, 60.)

60„Aki Istennek az ő örök létezéséről alkotott eszméjét tiszteletben tartja, s cselekvését ehhez igazítja, az (…) kegyelemből már maga is Isten lesz, ugyanakkor viszont Isten hozzája ereszkedve érette ember lesz. Ily módon jut kifejezésre a kölcsönös szeretet ereje, mely az embert Istenné átisteníti istenszeretete révén, Istent pedig emberré alakítja emberszeretete révén, s e csodaszép kölcsönhatás folytán végül is Istent az ember átistenüléséért emberré, az embert pedig az Isten emberré levése folytán istenivé teszi. Mert az isteni Ige és Isten mindenkor és mindenhol működésbe akarja hozni megtestesülése misztériumát.” (Szent Maximosz hitvalló, – Magyarázat a Teológus Szent Gergelynek 14. beszédéhez)

61„Reménységünk által az Ige készségessé tesz bennünket az igazságok őstípusának befogadására (…), hogy Krisztus eleven ikonjaivá legyünk, mégpedig nem is csak az ő hasonmásaiként, hanem kegyelemből vele azonosultan” (Szent Maximosz hitvalló, – János apáthoz, Nazianzi Sz. Gergely kétértelmű helyeiről)

62V.ö.: Mk 16,1-6.

63Húsvéti Kánon, IX. Óda, Előének és Irmosz (irmosz – a kánon ódáinak első verse).

                                                                                                                                                                                                                     

HONLAPUNKRÓL

Címe, tartalma és szellemisége a Szűzanya
gyergyószentmiklósi könnyei által ihletett
felismeréseket, összefüggéseket, indíttatásokat
hivatott tükrözni. 

HONLAPFELELŐS:
Bazsó-Dombi Attila
Tel.: +40-758-260416

Nem utolsósorban erdélyi magyar

görög katolikus ügyekben is az

érdeklődők rendelkezésére állunk.

ERDÉLYI ÖNKÉNTES GÖR. KAT. MAGYAR MISSZIÓ

B. Dombi Attila – gör. kat. missziós pap

0758.260.416

Vetési A. Zoltán – lelkipásztori kisegítő

0762.481.584

Szeretnénk megismerni a Gyergyószéken, valamint általában Székelyföldön és Erdélyben élő egykori görög katolikus magyar hívek mai leszármazottait, velük kapcsolatot ápolni.