DOMINIUM MARIANUM – MÁRIA URALMA

honlap a Szűzanya által vezetett engesztelési mű szolgálatában

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

     FELTÖLTÉS ALATT     

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Az illusztrációk címei a lábjegyzetben1

B. Dombi Attila

Mottó:

A te oltalmad alá sietünk áldott Istenszülő Szűz,/ meg ne vesd szükségünk idején könyörgésünket,/ hanem szabadíts meg minket/ minden veszedelemtől,/ mint egyedül áldott és szeplőtelen.2

KINEK JÓ A KERESZTÉNY, HA MAGYAR?!*

rögtönzött „katekézis” az Istenszülő népéhez –

*A Szózat című folyóirat októberi számában megjelent tanulmány


Milyen a jó keresztény, ha magyar” címmel viaskodtam eredetileg, alatta pedig a keresztény magyar valóság néhány időszerű szempontját szándékoztam bemutatni: Magyarország Szűz Mária országa, Nagyasszonyunké a Szent Korona, Mária népe a magyar, október pedig az Istenszülő Szűz Mária oltalma3, Rózsafűzér Királynője és Magyarok Nagyasszonya ünnepeivel, akárcsak május, Szűz Mária hónapja. A jelenlegi címváltozat azonban visszatérően provokált, míg beláttam, hogy ez sokkal időszerűbben utal a Nemzet és Egyház problémájára. Minthogy mindkét területen vízválasztóhoz értünk – vajha nem vagyunk máris túl rajta –, vegyük számba a „gyökeres orvoslás4” lehetőségét. Bár igyekszem lehetőleg minél inkább magyar szavakat használni, a „probléma” kifejezést szándékosan írtam. A probléma5 jelentése: 1. megoldásra váró elméleti vagy gyakorlati kérdés; tudományos kérdés, kutatási feladat; 2. rejtvény, talány, titok; 3. felvetett dolog vagy terv. Mintha éppen Nemzeti Egyházunk gondjaira modellezték volna a probléma jelentését. Mi tehát a „probléma” amiről szó van?

Találó-e a cím egyáltalán. Mint kérdés sejteti, hogy nem mindenkinek jó a keresztény, ha magyar. Hogy kinek nem jó, sem a probléma azonosítását, sem megoldását nem segítené, bár nem seperhető szőnyeg alá, sőt igen fontos kérdés. A logikai csapdák, illetve az összeesküvés-elmélet vádjának elkerülése végett ezúttal elégedjünk meg az elsődleges szempontok számbavételével. Első látásra a cím tűnhet indokolatlannak is, ugyanis sem a vallásszabadság világszinten elfogadott elve, sem a keresztény meghívás egyetemessége nem mondhat ellent bármely nemzethez tartozásnak. Mégis a keresztény gyökerű Európában olyan állapot hatalmasodott el, ami az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsát (CCEE) a Keresztények Elleni Intolerancia és Diszkrimináció Európai Megfigyelő Központjának létrehozására késztette. Íme, a „demokratikus” európai keresztényüldözés régóta köztudott tényét a Vatikánnak alárendelt szervezet is hivatalosan elismeri. Nekünk – az európai kereszténység védőbástyája címet nemzettestünk áldozataival kiérdemlő magyar egyház tagjainak – nyilván a Vatikán és a szlovákiai, illetve a romániai püspöki konferenciák által a felvidéki és erdélyi katolikus magyarok ellen viselt hadjáratok okoznak közvetlen fájdalmat, de a tengerentúli magyar egyházközségek felszámolását célzó újabb támadások is lesújtóak.

A cím tehát egzisztenciális válságunk lényegét érinti, noha mint láttuk, annak elemei közötti viszony látszólag önellentmondás. Bár kérdőmondat, mégis lényegileg állít és csak járulékosan kérdez. Állítja, hogy a keresztény mivolt jó megítéléssel jár, és érdeklődve kérdez a keresztény jellemzőjére, jelen esetben nemzeti hovatartozására. A fentiek értelmében a kivétel iránti érdeklődés a kérdő mondat járulékos elemét jogosan helyezi a lényegi elem fölé. Az utóbbi évek tapasztalatai sajnálatosan azt is igazolják, hogy nem csak a „magyar” államigazgatási, civil vagy politikai, hanem egyházi környezetben is gyakran éppen a hiteles keresztény és magyar mivolt jár hátránnyal. A Szentszék a magyar keresztény katolikusok ellen, a románok javára gátlástanul halmozza a szélsőséges diszkrimináció eseteit. Míg a Románia területére eső moldvai magyar katolikusokat elnyomja, a Moldávia állam területén levő, Chisinau/Kisinov-i (Kisjenő6) vitatható románságú, csángó katolikusok fölötti romániai nuncius joghatóságát nyilvánvalónak tartja. A Szent István-i alapítású ezeréves gyulafehérvári magyar egyházmegye területén történelmi idők óta élő katolikus örmények, illetve a Szent István-i kort megelőző időkből őshonos bizánci szertartású (görög) katolikus magyarok beolvasztása pedig kimeríti a katolikus egyházon belül elkövetett rítusirtás esetét. Míg az Ajtony és Csanád magyar vezérek területén fekvő, románnak elkönyvelt, Románia területén székelő lugosi görög katolikus püspök magától értetődően adminisztrálja a Szerbia területén levő Márktelke (Marcovat/Markovac) és Versec (Virset/Vrasac) görög katolikus parókiáit, addig Erdély és Partium ősi magyar görög katolikus parókiáit a hajdúdorogi görög katolikus magyar püspök trianon óta nem adminisztrálhatja. Mintha mindezeket is figyelembe véve írta volna Mindszenty bíboros már 1962-ben:

Az Egyház mai mély válsága ne ijesszen meg bennünket! Túlságosan és sokáig ráhagyatkoztunk az ősi múltra épült, a családi és nemzeti folytonosságba beágyazott keresztény hitre. E beágyazottság azonban csak támasz lehetett, de nem volt sem maga a hit, sem annak záloga. Minden egyénnek, minden nép mindenegyes nemzedékének újra meg újra meg kell küzdenie a hitéért úgy, mint Jákobnak az Isten angyalával. Nem szabad eleresztenie az alkalmat, a lehetőségeket még halálos fáradtság miatt se, mindaddig míg Isten meg nem áld bennünket. Isten fiatal. Övé a jövő. Ő nemcsak a múlt, a hagyományok tudója vagy féltékeny vigyázója, hanem az újnak, a fiatalnak, a holnapnak az előhívója is egyénekben és népekben, akik nem adják föl magukat. Ezért nincs helye a csüggedésnek. A mi szívünk megremeghet a nehéztől, az ismeretlentől, a lehetetlennek látszótól, Isten azonban az egyének és nemzetek jövőjét sokszor a lehetetlennek látszó holnapba rejtette el; nekünk kell nekilátnunk, hogy azt előhozzuk. Százados, tragikus és hősi küzdelmekben hazát vesztettünk: majdnem csak talpalatnyi földünk maradt. (…) Ebbe a minket perzselő tűzvészbe persze mi magunk is beledobtuk száraz és mindig újra meggyújtott gerendáinkat: hitetlenségünket és árulásainkat egymással szemben, káromkodásunkat, közéleti könnyelműségünket és legutóbb azt, hogy népünk kényelemszeretetből segédkezet nyújtott a magyarság termésének alattomos lekaszabolásához. (…) Mégis, mielőtt a szemeim megtörnének, nem ember, nem puszta érzelem, hanem Isten és őseink mondatják velem és ezt szeretném minden magyar párnája alá tenni, legyen bárhol széles e világon, hogy ne legyen nyugta az ösztökétől halála órájáig: A megmaradt kevésből újra kell építenünk a hazát!”7

Isten tervében a jó keresztény szent keresztény; Isten szentsége az emberré lett Fiúisten által megszentelődésre szólítja az embert. Az elesett emberi természet azonban gyakran kétségbe vonja az életszentségre törekvő keresztények hitelességét. Ez így szinte rendjén is volna, hiszen maga Jézus is a názáretiek szemében csak lesajnált ács volt. A mások által rajongott Mester az evangélium szerint „nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott hitetlenségükön.”8 Krisztus Mesterként úgy adta át saját lét- és életmódját a hetvenkét tanítványnak, hogy azok a Szentlélek kiáradása után maguk is kész mesterekként vonták be az újonnan megtérteket Krisztus tanítványainak iskolájába. Az alcímben levő katekézis9 kifejezés eredeti jelentésével10 annak céljára és változhatatlan szükségességére mutat. A katekézis biblikus-őskeresztény, illetve az Új Evangelizáció11 szerinti megújult értelmében az a keresztény nevelő szolgálat, amellyel a katekéta12 szóbeli tanítással és tanúságtevő életpéldával bevezeti a katekument13 Krisztus szeretetközösségének életébe. A szeretetközösségi alapvonás elhanyagolása okozta végső soron az 1054-es kelet-nyugati nagy egyházszakadást és reformációt egyaránt, amelyek semmit sem oldottak meg, csak növelték Isten akarata és az Egyház látható arca között tátongó távolságot.

A Krisztushoz emelkedetten élő keresztény számára az erkölcs és az érte kiálló bátorság gyümölcs. Az élő hitet nélkülöző, csupán vallásos keresztény tótágast állva Krisztus titokzatos testének, az Egyháznak csak emberi valóját, annak is csak „lábait” – a hit- és erkölcstant – látja, az Úrral szemtől-szemben nem is találkozhat. A Fő és Szentlélek nélkül sínylődő tömeg kiüresedett „erkölcs” kötelékében relativizálva mindent magához igazít, mígnem vallás, erkölcs és ember egyaránt alulmúlhatatlan mélységbe süllyed. Az életszentség a bennünk szunnyadó Isten-gyermekség lenyomata, amelyet az Örök Atya teremtő mosolyával minden emberlélekre ráragyogja. Felélesztése a keresztség által, nevelgetése és megerősítése a közösségben, termőre fordítása a Szentlélek személyes befogadásával maga Jézus Krisztus személyes élete akar lenni a keresztény személyekben és közösségekben. Az elmúlt kétezer év az Úr ígéretét igazolta: annyira szereti Egyházát, hogy akár a papok, püspökök, bíborosok és a pápa – per absurdum – együttesen is akarnák, a pokol kapui akkor sem vehetnének erőt rajta. A bürokratikusan recsegő intézményi tehetetlenséget is megkerülő Szentlélek jelenléte nem tagadható. A II. Vatikáni Zsinat kikezdhetetlen érdeme, hogy az egyház szervezeti és spirituális válságát felismerte és felvállalta, azonban a Szentszék még sok híjával van, hogy állítani lehessen: annak európai inkulturálásához14 eleget „gyarapodott bölcsességben, korban, s kedvességben Isten és az emberek előtt.15

Az Egyház elleni támadások – az egyháziak személyes és intézményes bűnei miatt mondhatni jogosan – manapság gyakoribbak mint valaha. XVI. Benedek pápát is sokan sokféle indokkal támadják, bizonyos gesztusaiból azonban örvendetes üzenetek olvashatóak ki. Az „Új Evangelizáció Pápai Tanácsának felállítása azt jelzi, hogy az egyház lépéseket kíván tenni – a pápa szavaival – «a keresztény hit és az egyházhoz tartozás megértésének súlyos krízisében». 2009. márciusában a világ püspökeihez írt levelében Benedek pápa így fogalmazott: «E pillanatban történelmünk valódi problémája, hogy Isten eltűnőben van az emberiség látóhatáráról, és az Istentől fakadó fény halványulásával az emberiség irányvesztetté válik, aminek romboló hatása egyre nyilvánvalóbb.»”16 A jelek szerint magyarellenes egyházpolitika akadályozza mind a romlatlan testű hitvalló nagy előd, Mindszenty József és az erdélyi rokonlélek, Márton Áron boldoggá avatását, mind a Világ Győzedelmes Királynője, Magyarok Nagyasszonya Engesztelő Kápolna felépítését. „P. Zsoldos Imre, aki a Szeretetláng Naplót kínaira fordította, így ír a XX. század két magyar látnokáról, Erzsébet asszonyról és Natália nővérről: «Különös és szomorú magyar jelenség, hogy mindkét misztikust közvetlen magyar világi és részben egyházi környezete feszítette keresztre.»”17 A Magyar Egyház táján mégis mintha az utóbbi évben jó irányba mozdulnának a dolgok. Bár a nemzeti oldal a jelenlegi esztergomi prímást sok szempontból jogosan magyarellenesnek tartja, a Szeplőtelen Szív Szeretetlángja mégis meghódította a magyar főpásztort. A Szeretetláng-mozgalom magyarországi elismerésére több évtizedes méltatlan hazai mellőzés után, a széleskörű nemzetközi elterjedése, a kegyelmi gyümölcsök ténye és a számtalan külföldi püspöki elismerés nyomására történt meg. Így elmondható, hogy maga az elismerés is a Lelki Naplóba foglalt égi kérések teljesítésének csodája.

Az Úr Jézus ezt egyedülálló módon jelenti be Mária Natália nővérnél: „1945. október elején Jézus látni engedte, mily nagy fokban hevíti az ő isteni szeretetének tüze Hercegprímás Urunk szívét, és mily rendkívüli erővel működik benne az Igazság Lelke. Láttam a Szentlélek erejét erősödni, fokozódni benne, egészen a haláláig. (…) Az újonnan kinevezett hercegprímástól 1945. november 16-án Dr. Tóth K. János külügyi szentszéki referens levélben kérte a Natália nővérnek adott magánkinyilatkoztatások ügyében lefolytatott eljárás felülvizsgálatát. (…) Mindszenty már a vizsgálat kezdetekor új terv elkészítését kérte a leírásnak megfelelően, amelyet Jézus adott a Világ Királynője Engesztelő Kápolnáról (…) 1946. január 25-én sajátkezűleg írta Hermány Géza (…) tervrajza alá: «A Világ Királynője nagy engesztelő mozgalomra főpásztori áldásomat adom.» 1946. augusztus 26-án Székesfehérvárott a Szűzanyának mint a Világ Királynőjének ajánlotta fel Magyarországot. Engesztelésül hirdette meg a Boldogasszony Évét, ünnepélyesen nyitotta meg Esztergomban, 1947. augusztus 15-én, és ott elhangzott beszédében megígérte: «Október 8-át, Magyarok Nagyasszonyának ünnepét majd nyilvános ünneppé tesszük, vasárnapként, magunkra vállalt szentmisével és munkaszünettel üljük meg, ha a Nagyasszony ezer éven át mindenkor tapasztalt nagy hatalmával és édesanyai szeretetével átsegít minket a gyászba borult egek, háborgó tengerek viharán, vészin át.» PL 2930/1947. levéltári számú levelében írásban rögzítette: «Főpásztori óhajom, hogy a magyar engesztelésnek szentély épüljön. A magyar püspöki kar 1946. dec. 26-i körlevele szellemében akarom az engesztelésnek ezt a szentélyét, mint az engesztelés évének maradandó emlékét (…)» Az engesztelő szentély alapkövét ő maga rakta le 1947. szeptember 25-én, Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepe után.”18

Fatimából jött a figyelmeztetés, hogy az emberiséget elárasztó önzés, bosszú és gyűlölködés a sötétség fejedelmének műve, aki Isten országa ellen harcol gonosz csatlósai által. Jólesik megállapítani, hogy mi, magyarok, felfigyeltünk a Világ Királynőjének felhívására és követtük a fatimai üzenetet. Kiváló püspökeink és papjaink apostoli buzgósága folytán megjelentek mindenfelé az ország templomaiban a fatimai Szent Szűz szobrai és képei. A hívők ezrei jöttek eléjük, hogy engeszteljék a megsértett isteni fölséget imádsággal, önként vállalt áldozatokkal, de leginkább a sokféle súlyos magyar megpróbáltatások türelmes elviselésével. Tömegeket mozgattak meg a fővárosban is minden hónap 13-án, a fatimai jelenések napján, a hercegprímás felhívására rendezett sziklakápolnai ájtatosságok a Szent Gellért-hegyen. Engesztelésünk kiváló gyümölcsöt érlelt a sok megtérésben és kegyelmi megerősödésben, melyet főként az 1947-48-as Mária-évünk eredményezett. Világos, hogy a Sátánt izgatta a gyönyörű eredmény. Csatlósai felhasználása által ravasz ürügyekkel bezáratta a fatimai üzenet szellemében végzett engesztelés színhelyét, a Gellért-hegyi sziklatemplomot. Pesten pedig lebontatta a Regnum Marianum egyházközség templomát, amelyet a magyar népnek engesztelésben megnyilatkozó áldozatos szeretete és hűsége emelt a Boldogasszonynak.”19

A jelenlegi legfőbb magyar egyházi elöljáró a Szeretetláng Lelki Napló20 előszavában olvasható gondolatait a Szeretetláng-mozgalom magyarországi elismerése alkalmával mondott prédikációjában vallotta meg: „(…) A Lelki Napló szavaival: «A Magyarok Nagyasszonya országa vagyunk.» Ezt ragyogtassuk szüntelenül a lelkek felé. Tartsuk ébren a Magyarok Nagyasszonya óhaját. Egész életünk «minden erejével és áldozataival» óhajtsuk szünetlenül Krisztus országának eljövetelét, hogy a Szűzanya Szeretetlángja másokban is felgyulladjon és terjedjen a «szeretet szikrái által». Ezt adja meg mindnyájunknak a Mindenható Isten. Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk, áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! (Dr. Erdő Péter Bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek.)” Miért fontos a Szeretetláng-mozgalom elismerését kiemelni? A kereszténynek éberen kell figyelnie a rosszat, de mindenekelőtt Isten megnyilatkozására, kegyelmének működésére kell összpontosítania, hogy a rosszat a jóval legyőzhesse21. A Szeretetláng Lelki Napló egyik bejegyzése „problémánk” fő okát határozottan leleplezi:

1962. május 23-án: 

Reggel alig vártam, hogy az Úrhoz érjek és megköszönjem a virrasztásra adott erőt, mellyel elhalmozott. (…) Kihagytam az álmomat, nem akartam leírni, de Ő mellém állva így szólt:
 «Írd csak le, kislányom, ezt is!» Május 16-áról 17-ére virradólag álmodtam. (…) Egy nagy fekete korongot láttam, körülötte szürkésen gomolygó felhőkkel. A korong oldalán különös kinézésű férfiakat láttam. Egészen soványak, majdnem testnélküliek voltak, szürkés ruha volt rajtuk. Arcukat nem láttam, csak tarkójukat. Hirtelen megéreztem, hogy ördögök, mégpedig a fő gonoszok. Mikor a korongra pillantottam, éppen akkor lettek készen valami vasszerű lemezzel. Elfedték az imént még kristálytisztán látható korongot. Amikor a vaslemezzel elfedték, jól megvizsgálták, és nagy, vigyorgó önteltséggel megállapították, hogy jó munkát végeztek. A jobboldali fehér felhőkből, éreztem, hogy valaki nézi őket. Nem tudom, hogy ki volt az. Csak éreztem, hogy nem rosszindulattal van. Lábánál három férfit láttam. Nem tudom, kik voltak, de úgy éreztem, a gonosz ellenfelei lehettek, mert ahogy nézték a fekete korongot, azon tanakodtak, hogy miképpen lehetne eltávolítani. Közben a baloldali személyek közül az, aki a legközelebb állt a jobboldali személyekhez, közel hajolt, és így szólt szörnyű kárörvendően, mint aki egészen biztos a dolgában: «Ezt aztán vizsgálgathatjátok. Ezt jól megcsináltuk! (…) Sok bajotok lesz vele!
» Álmomban én is jól szemügyre vettem a korongot, és nem tudom, hogy a jobboldali személyek is észrevették-e, de ahogy én elgondolkozva nézegettem, miként lehetne a korongot a sötétségtől megszabadítani, észrevettem, hogy a szélénél kis hajszálnyi átlátszó rés van. Miután ezt észrevettem, nagy megkönnyebbülés vett erőt rajtam. Elhatároztam, hogy szólok a többinek, nincs minden elveszve. Csak fogjunk hozzá a fekete lap eltávolításához, mert úgy érzem, sikerülni fog. (…)

Ma reggel még sok mindent mondott és kérdezett. Én rácsodálkoztam, mert előző napi álmommal kapcsolatban is kérdezett és mondott több mindent.
 «Tudod-e, hogy mi az a fekete korong? Az a Magyarok Nagyasszonya országa. A fehér felhőben az Én Édesanyám volt és az Őhozzá közeleső személy az Én fiam22, kinek szíve Hozzám van nőve. Megtesz Értem mindent.»

 (…) Közben az Úr átadta a szót a Szent Szűznek. Tette ezt olyan nagy tisztelettel és áhítattal, hogy a szívem erősen dobogni kezdett hallatára. Most a Szűzanya ismételte el az Úr előbb mondott szavait az Ő kedves fiáról. Utána ismét az Úr Jézus szólt:
 «Tudod-e, mit jelent a korongon a sűrű feketeség? Ez a hét főbűn. Ez a korong hét lemezből van összerakva, és úgy van elfedve egyenként, de mégis úgy látszik, mintha eggyé lenne olvasztva. A legfelső a bujaság. Ez igen vékony és erős, de hajlítható lemez, melyet el kell onnan hajlítani. Ezt sok áldozatos imádság teszi hajlíthatóvá. Utána következik a másik, ez a jóra való restség. Ezt nem lehet elhajlítani. Ez olyan fekete fémből van, mely törik, és csak apró szilánkokra törve, rettentő nagy fáradsággal lehet egy-egy porszemnyit lekoptatni belőle. De félni nem kell, Én veletek leszek a nagy munkánál. De vigyázzatok, mert a gonosz sem marad tétlenül és csak a szünet nélküli törekvés az, mely lekoptatja a jóra való restséget, a kemény korongot.
» És újra a Szent Szűznek adta át a szót. A Szent Szűz hangja határtalanul biztató volt és egyben könyörgő is: 
«Tekintsetek már Rám, és vegyétek igénybe közbenjáró segítségemet! Én akarok és tudok is segíteni, csak már látnám a jóakaratot és szorgalmas elindulástokat! Ne halogassátok! Igen sok időt elvesztegettek. A gonosz sokkal, több eredménnyel és szorgalommal dolgozik, mint ti. (…) Ne félj a gonosztól, ki állandóan ott settenkedik körülötted. Én letiportam, s nincs mitől félned. Rejtőzz palástom mögé, és illesd csókjaiddal szent ruhámat23, amelyet viselsz.»”24

Akiknek megbízatása, hogy különféle megpróbáltatásokkal sújtsák a keresztényeket, azok újabban a lelki-szellemi megújulás igényével ébredő spontán mozgalmak élére állva arra számítanak, hogy a legtöbb mai magyar már nem csak gondolkozni, hanem olvasni is képtelen gulyáspolgár. Nemzetünk elkötelezett, Isten mellett döntő tagjait is keményen megpróbálja, hogy önjelölt álpróféták Krisztusra hivatkozva manicheizmus, mágia, sámánhit, ezotéria, vagy egyéb bálványok rabjaiként nem a Krisztus Egyházára bízott, örök életre szökellő vízforrásból25 merítenek. Olykor kevésnek tűnik a különbség Isten Országa és az önállítással teremtett kárhozat között. A papságnak legalább a 24. órában le kellene szállnia a feudaliszikus vagy intellektuális magaslatok Bábel-tornyából, hogy a Jézus tanítványainak testvéri közösségeibe karolják a „hit” és Isten-kép körüli zűrzavarban elcsigázott nyájat26. Ennek híján nem meglepő, hogy manapság a magyart leggyakrabban a Krisztus-hit lényegétől elidegenítő, fából vaskarika filoszemitizmus, vagy az egyedüli igaz Krisztus-hitnek hazudott, lényege szerint Krisztus-tagadó manicheizmus végletei között kábíthatják. Nincs mit csodálkozni tehát, hogy sokak számára mintha csak amolyan kamaszos szimpátia kérdés volna, hogy akár Buddha, akár Máni lehet-e nagyobb az Istenember Krisztusnál. Ilyetén még azon sem lehet meglepődni, hogy a toleranciából megreformált europarlamenter kiérdemesült püspök a sajtóirodája szerint „ökumenikusan27” találkozott az egyébként tiszteletet érdemlő dalai lámával.

Ennek gyökerét tapintja Giacomo Biffi bíboros, nyugalmazott bolognai érsek, akit 2007-ben XVI. Benedek pápa felkért a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlatának vezetésére. A bíboros, Solovjovot idézve figyelmeztetett az Antikrisztus megjelenésének előjeleire: „A «Három beszélgetésben» úgy mutatja be az Antikrisztust, mint a pacifizmus, a környezetvédelem és az ökumené fő szószólóját: aki ökumenikus tanácsot hív össze, keresi a kiegyezés lehetőségét a különböző keresztény felekezetek között úgy, hogy mindegyiknek tesz valamennyi engedményt. Tömegek fogják követni, kivéve katolikusok, ortodoxok és protestánsok egy kis csoportját, akik majd azt mondják neki: «Te mindent megadsz nekünk, kivéve azt, ami igazán érdekel minket: Jézus Krisztust.» (…) Biztos, hogy ha megelégednénk azzal, hogy a kereszténységről mint közös értékekről beszéljünk, jobban elfogadnának bennünket a tévéműsorokban vagy a polgári társaságokban. De ez azt is jelentené, hogy lemondunk Jézusról, a feltámadás felkavaró tényéről. (…) Isten Fiát nem lehet olyan projektek sorozataként értelmezni, mely élvezi a ma uralkodó világi gondolkodásmód jóváhagyását. Ugyanakkor ez nem jelenti az értékek elvetését sem, ezeket az értékeket viszont figyelmes vizsgálatnak kell alávetni. Vannak abszolút értékek, mint a jóság, az igazság és a valóság vagy a szépség. Aki ezeket befogadja és szereti, az Krisztust is szereti, még ha erről nincs is tudomása, mert Krisztus maga az igazi Valóság, a Szépség és az Igazságosság. Aztán vannak a relatív értékek, mint a szolidaritás, a békeszeretet, a természet tisztelete. De ha ezeket abszolutizáljuk, elszakítva vagy egyenesen szembeállítva az üdvösség tényének kijelentésével, akkor ezek az értékek bálványimádásra fogják sarkallni az embereket, és akadályt képeznek az üdvösség útján.28” A következtetés számunkra örvendetes, hiszen a pápa az általa felkért személyekkel saját nézeteit jelzi.

Amint megváltó művének hajnalán, Krisztus ma is sokunkat hív határtalan tárháza végtelen gazdagságának kiosztásához munkatársnak, de „Igen” a kiválasztottságra kevés lélekben visszhangzik. Nem vár nagy dolgokat, csupán az érték-relativizálás anarchiája helyett az emberlét isteni természetességgel elrendelt harmóniáját. Keresi azokat, akik felismerik hangját, Őt (meg)hallgatva lángol a szívük, egyek Vele a kenyértörésben, életük hétközi és ünnepi alkalmait egyaránt Országa eljövetelének szolgálatára fordítják. Keresi megváltott népének királyi, papi szent közösségét29, manapság talán jobban, mint az Egyház első pünkösdje óta eltelt közel két évezredben bármikor. Keresi a Nemzetet, amely Isten-ember, Teremtő-teremtmény, férfi-nő, férj-feleség, szülő-gyermek, testvér-ellenség, egyén-közösség, család-nemzet, egyház-haza, kötelesség-jog, élet-halál, jó-rossz, igaz-hamis, erény-bűn, szent-gonosz, üdvösség-kárhozat, idő-kegyelem, történelem-üdvtörténet megváltott viszonyainak rendezését példásan önmagán, saját körében kezdi. A teremtettség és megváltottság ajándéka, az emberi Isten-gyermekség csak a megváltást befogadó közösségben gyógyul, növekedik egészségesen, csak a valódi Isten-küldöttben fordulhat termőre, hozhatja meg az Istenes élet gyümölcseit és végső ajándékként az üdvösséget. Krisztus Igaz Isten és a hamis istenek között éppen ez a mérhetetlen különbség.

Az ígéreteinek teljesítésében is hűséges Isten, mellette Isten Anyja, Nagyasszonyunk, égi Édesanyánk a keresztény magyar életszentségre hívnak. Számukra fontosak vagyunk, akárcsak a nagy szentjeinkkel együtt értünk közbenjáró Mindszenty József, Márton Áron, Natália nővér, Erzsébet asszony, éppúgy mint az október 30-án Nagyváradon boldoggá avatását váró örmény-magyar Bogdánffy Szilárd. Mindszenty ígéretével azonosulva tegyünk mi is ígéretet Istennek, Nagyasszonyunknak, a Nemzet szent nagyjainak, személyes elődeinknek, testvéreinknek, utódainknak: „Mindenki ott tegye meg a magáét, ahova az élet állította. Teremtsünk keresztény hitre épülő egyházi közösséget! Legyen a családban gyermek Isten akarata szerint! Ez áldás és jövő, bármit mond a világ. A gyermek kapjon a családban, (…) iskolában (…) krisztusi hitet magyar nyelven, magyar öntudatot! Fiatalságunk lelkében tegyük izzóvá a magyar Ígéretföldjének megszerzését! (…) Amit e sorokkal lelketekre akarok kötni, ezért éltem, ezért élek és imádkozom itt és az örökkévalóságban.”30

 
 
LÁBJEGYZET

1Az illusztrációk címei, sorrendben: 1. Megkoronázott Magyarok Nagyasszonya – Budavári Mátyás-templom (http://www.matyas-templom.hu); 2. Mindszenty bíboros romlatlan teste – (http://www.zarandok.hu); 3. Mária Natália nővér – (http://metropolita.hu); 4. Erzsébet asszony (http://www.szeretetlang.org); 5. Magyarok Nagyasszonya oltárkép – Istenszülő oltalma görög katolikus templom Budapest, Rózsák-tere (http://rozsaktere.emecclesia.hu);6. Koronázási Palást – Pallas Nagy Lexikona (http://mek.niif.hu)

2Görög katolikus alkonyati istentisztelet (vecsernye), Istenszülő-fohász.

3A bizánci szertartású egyházak ünnepe október 1-én.

4sanatio in radice (latin) = gyökeres orvoslás, az egyházi házasságjog szakkifejezése, azonban általánosan használatos minden olyan jogi helyzetre, amelyben a káros okozat okának „radikális” megszüntetése javallott

5Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések kéziszótára. 2., Akadémiai Kiadó Budapest, 2002.

6Chisinau – Wikipédia: A város első említése 1436-ból való. Ştefan Ciobanu román történész és akadémikus szerint a név magyar eredetű, eredeti formája Kisjenő lehetett, és ugyanúgy alakult ki, mint az Arad megyei Kisjenő esetében. Állítását azzal is igazolja, hogy a város környékén számos magyar helynév található, mint pl. Borkút, Ghidigis (Hideges), Orhei (Várhely). – Ciobanu, Stefan: Monografia Chisinaului, 1925.

7Közi Horváth József: Mindszenty bíboros. Anyagi és szellemi testamentuma – Mindszenty Emlékbizottság München, 1980.

8Mk 6,5-6

9ógörög katekhesis = hagyományos értelemben hitoktatás

10ógörög katékhein ‹– kata = „le”, alaposan értelmében + ekhein = hangzani ‹– ekho = hang; tömören kifejezve „visszhangoztassék”, a szóban elhangzottak visszahallatása értelmében

11„(…) sok régóta keresztény országban, s olykor még a fiatalabb egyházakban is, létezik egy helyzet, amelyben a megkereszteltek egész csoportja elvesztette a hit eleven érzékét, vagy már nem is vallja magát az egyház tagjának, mert életükben eltávolodtak Krisztustól és az Evangéliumtól. Ez a helyzet új evangelizációt igényel.” (V.ö.: Redemptoris Missio, 33.)

12ógörög katékheó = értesíteni, elbeszélni, hírül adni, tanítani

13ógörög katechumen = hitújonc

14Magyar Katolikus Lexikon: inkulturáció – az Evangélium beépítése a népek kultúrájába. Az inkulturáció főként a nem európai kultúrákban sajátos feladat. A missziós tevékenység alapkérdése, hogyan képes a magával hozott kultúra sajátosságait elfogadtatni az új környezetben, illetve mennyire kell a befogadó kultúra sajátosságait beépíteni evangelizációjába. Az igehirdetés folyamán az Egyház különböző kultúrákkal találkozik, s ezekbe be kell kapcsolódnia. E feladat az Egyházat egész történelme folyamán szorította, de a 20. században különösen fontos és sürgető lett. (…) – Semptey László

15Lk 2, 52

16Mitől fog működni az új evangelizáció?Magyar Kurír, 2010. szept. 21.

17Antalóczy Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő – Kisboldogasszony Plébánia Eger, 2000.

18Natália nővér, I. – Szerk.: Fogas Anna, Szent József Kiadó Budapest, 1993.

19Vecsey József: A szószék üzenete – Beszéd 1954. december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén.

20Kindelmann Károlyné, szül. Szántó Erzsébet: SZERETETLÁNG, Lelki Napló, 1961-1983., Előszó – szerkesztett, szövegkritikai kiadás – SzIT Budapest, 2010.

21V.ö.: Róm 12,21.

22egy kiválasztott pap – megj. B.D.A.

23skapuláré

24Idem: 20.

25V.ö.: Jn 4,14b.

26V.ö.: Mt 9,36.

27Magyar Katolikus Lexikon: Ökumené – az ógörög oikein = lakni szóból ered; idővel az egész lakott földet jelentette, majd az egyetemes kereszténységet, végül a keresztények egységtörekvését (…). – Szabó Ferenc

28Morvay Péter: A kardinális az Antikrisztusról. Giacomo Biffi figyelmeztetése a pápának – in: Hetek, Országos Közéleti Hetilap, 2007. XI/10.

29V.ö.: 1 Pét 2,9

30Idem: 7.

 

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

     FELTÖLTÉS ALATT     

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

HONLAPUNKRÓL

Címe, tartalma és szellemisége a Szűzanya
gyergyószentmiklósi könnyei által ihletett
felismeréseket, összefüggéseket, indíttatásokat
hivatott tükrözni. 

HONLAPFELELŐS:
Bazsó-Dombi Attila
Tel.: +40-758-260416

Nem utolsósorban erdélyi magyar

görög katolikus ügyekben is az

érdeklődők rendelkezésére állunk.

ERDÉLYI ÖNKÉNTES GÖR. KAT. MAGYAR MISSZIÓ

B. Dombi Attila – gör. kat. missziós pap

0758.260.416

Vetési A. Zoltán – lelkipásztori kisegítő

0762.481.584

Szeretnénk megismerni a Gyergyószéken, valamint általában Székelyföldön és Erdélyben élő egykori görög katolikus magyar hívek mai leszármazottait, velük kapcsolatot ápolni.