DOMINIUM MARIANUM – MÁRIA URALMA

honlap a Szűzanya által vezetett engesztelési mű szolgálatában

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

     FELTÖLTÉS ALATT     

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Az illusztrációk címei a lábjegyzetben*

 

B. Dombi Attila

MOTTÓ:

Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház, amely meghasonlik önmagával, fenn nem marad.” (Mt 12,25)


A GÖRÖG KATOLIKUS SZÉKELYEK

XX. SZÁZADI KÁLVÁRIÁJA**

a keresztény igazságosság1 és lelkiismereti szabadság2 fényében –



I. EGYHÁZ- ÉS NEMZETPOLITIKAI BETÁJOLÁS

Krisztus Egyháza – Krisztus teste (Kol 1,18), és aki ennek szolgálatára vállalkozott, annak arra kell törekednie, hogy az ép és kimondhatatlanul tökéletes legyen; mindenben vigyáznia kell, hogy azon soha se szeplő, se redő, se más efféle folt ne támadjon (Ef 5,27), mely szépségét elrútíthatná és nem lehet más kötelessége, mint azt emberi tehetsége szerint méltóvá tenni halhatatlan és áldott Fejéhez.”

(Aranyszájú Szent János: A papságról3)



Nagy megtiszteltetés, hogy a méltatlanul mellőzött, egyház- és nemzetpolitikai tragédiának számító ügyről ilyen szinten lehetőség adatott szólnom. Köszönet érte Isten és Nagyasszonyunk után a szervezőknek, valamint a kálváriajáró hitvallóknak, életüket áldozó vértanúknak. A lehetőséget megfelelő színvonallal kívánom meghálálni. A hitvallók szenvedését, a vértanúk életáldozatát elégtelen és méltatlan annyiban elkönyvelni, hogy nekik köszönhetően utódaik esetleg nyíltan megélhetik görög katolikus mivoltukat. Ha Isten megengedte, hogy a görög katolikusoknak a korai egyház keresztényüldözéseihez hasonló áldozatokat kelljen hozniuk, bizonyára az áldozathozatal gyümölcseit is a korai egyházéhoz hasonlóakká rendelte. Jóllehet nem vagyok testi rokonság szerint mártírutód, azonban a hitvallók szenvedéseivel hintett és a mártírok vérével öntözött magvak keltek ki és szökkentek szárba felnőttkori megtérésem, majd bizánci rítus szerinti katolizálásom, illetve hivatásom felvállalása által – a régmúlt idők és a XX. század erdélyi magyar görög katolikus kálváriajárókéi, és a román görög katolikusokéi egyaránt. A hősök lehetnek valamely közösségéi, nemzetéi, a hitvallók és vértanúk azonban ezen túlmenően az Egyház egészéi, Isten népéé, az érdemeikkel szerzett kegyelmeket pedig Isten az Egyetemes, azaz „Katholikosz” Egyház egészére fordítja vissza, elsősorban a szenvedőre és saját közösségére, illetve kiengesztelődés esetén a szenvedést okozóra és közösségére egyaránt! A tét tehát mind egyház-, mind pedig nemzetpolitikai szempontból rendkívül súlyos, amit az is jelez, hogy a jelenlegi Romániában ezzel kapcsolatos egyházpolitikai tabu információ-blokádjával kell küzdeni.

A görög katolikus magyarok – így a görög katolikus székelyek – romániai helyzetén külön konferencia sem segíthet elégségesen, az méltányos egyház- és nemzetpolitikai bánásmódot sürget, amelyet az ügy iránt empátiával elkötelezett egyházi és világi szakemberekből álló munkaközösségnek kell szolgálnia. Jelen keretek között tehát lehetetlen érdemben kifejteni amiről a cím szerint szólni kellene. Ezért villanásszerűen igyekszem tényeket ismertetni, elsősorban nem személyekre, hanem üdvtörténeti, illetve egyház- és nemzetpolitikai összefüggésekre és távlatokra irányítva a figyelmet. A romániai hivatalos berendezkedés szerint lényegében nem is volna miről beszélnem, ugyanis azt hirdetik, hogy görög katolikus magyarok nem léteznek, így székelyek sem, legfeljebb elmagyarosodott románok. Ilyen értelemben a közlendőm hatalmi érveléssel akár a mese kategóriájába utalható. Ebben az összefüggésben megfontolandó, amint a néplélek kifinomult érzéke a mese által tükrözi, hogy minél nagyobb egy elrabolt érték, annál több fejű sárkány őrzi azt. Vajon milyen érték miatt kell az erdélyi magyar görög katolikusoknak szenvedni, és miért kell közösségünkkel együtt létünk emlékét is törölni a köztudatból? Nem vagyok sem történész, sem teológiai doktor – nem ez a feladatom, így lehetőség sem nyílt rá –, de Pirigyi István egyháztörténész polihisztor atyától szivárgott lelkembe a misztikus történelemszemlélet, amelyben a jobb sorsra érdemes Kárpát-medence múltja, jelene, jövője Isten akarata szerint Szűz Mária Országának üdvtörténete. Bár viszonylag sokan kontestánlják, ez a követendő üdvös szemléletmód, ugyanis Szent István apostoli királyunk tette, amellyel Isten Anyjának örökségül4 hagyta a Szent Koronát – minden hozzá tartozó néppel, területtel és minden javaival – messze túlmutat annak páratlan alkotmányjogi jelentőségén is: „teljesült Szűz Mária kegyelmi uralmának Istentől kijelölt feltétele.”5

Nem véletlen, hogy a jelenleg román ortodox kézen levő, Gyergyószentmiklós eredetileg magyar görög katolikus templomának oltára fölött Isten és az Egyház Anyja, karján a Gyermek Jézussal közel három éve könnyezik6. A történelem eddig ismeretes legtovább tartó könnyezéssel a Szűzanya ébresztgeti Országának papjait a Szent Korona népeinek üdvtörténeti kiengesztelődésére! Minthogy a bizánci keleti, illetve a római nyugati egyházrészek éppen az Árpád-korban élték egymás iránti viszonyuk kritikus szakaszát, következményei máig ható egyház- és nemzetpolitikai teherként kiemelkedően sújtják a bizánci szertartású magyarságot. Erdélyben ez drámaian nehezedik egyrészt a különböző felekezetek, illetve különböző katolikus rítusok magyarjaira, másrészt az egyazon szertartású katolikus románokra és magyarokra, valamint a görög katolikus románokra és ortodoxokra. Nem véletlen, hogy a Kárpát-medence – amelynek egésze a magyaroknak Mária Országa, egy része pedig a románoknak Mária Virágoskertje – keresztény népeit kibékíthetetlennek tűnő konfliktusok terhelik. Ennek ismeretében lelepleződnek a Kárpát-medence belső konfliktusainak – a magyar-magyar széthúzás, illetve a keresztény nemzetek közötti ellenségeskedés – tényleges okai7 és azok orvoslásának lehetőségei is. A tudathasadásos állapot egyik következménye, hogy az erdélyi bizánci szertartású katolikus magyarok ezer éves kálváriája is a trianoni keresztre feszítésbe torkollott, amellyel éppen Jézus Szentséges Szíve ünnepén, 1920. VI. 4-én ejtettek öt súlyos sebet Szűz Mária Országán. Megsemmisülésünk azonban csak látszólagos, a „nagyszombati síri nyugalom bizalmában”8 várható a Feltámadás. Amint a cím is hangsúlyozza, a keresztény igazságosság és lelkiismereti szabadság fényében, az Egyházi Tanítóhivatal ajánlásai szerinti kiengesztelődés távlatában szólnak ezen kijelentések, mind a románság egésze, mind pedig a hatalmi helyzetben levő román görög katolikus egyházi elöljárók felé. Sajnos egyelőre nincs tudomás arról, hogy román, esetleg a szlovák részről bárki saját belső ösztönzésre kiengesztelődést kezdeményezett volna a magyarsággal. Amennyiben mégis volna, előzékenyen várjuk jelentkezésüket!

Megnyilatkozásom fő mottója és a fejezetszerűen tagolt részek mottói a közösségi egyházképre, illetve a kálváriajárás Krisztusban beteljesedő ajándék-voltára hivatottak irányítani a figyelmet: Jézus Krisztus szolgálatra megtestesült emberszerető Isten, az életáldozatig hűséges szolgálatban Úr, amit közössége Fejeként a test-vér tagok számára példaként adott és életelvként elrendelt. Aranyszájú Szent János ennek érvényesítésére utasítja a papságot, szellemi öröksége nyomán pedig ma is ezt vallják ortodoxok és görög katolikusok, bármilyen nemzethez tartoznának. Mégis az egyháztörténelem legrafináltabb ördögi forgatókönyve szerint végrehajtott keresztényüldözés áldozatává lettek a kommunista tömbbe rekedt görög katolikusok, az ortodoxia „haszonélvező” csapdája mellett. Noha az öntudatos keresztények számára minden szenvedés tisztulási alkalom, a román görög katolikus hierarchia enyhén szólva hajthatatlan a magyar görög katolikusok saját belátásuk szerinti szabad létezését tolerálni. Már az is nagy lépés volna, ha jóérzéssel csak viszonoznák, amit Márton Áron szentéletű hitvalló püspök a kommunista üldöztetés évtizedeiben értük tett. Mi több, a korai egyház közösségi egyházképe jóllehet a II. Vatikánum révén a Katolikus Egyház hivatalos egyházképévé avanzsált, a jelenlegi katolikus egyházpolitika – hihetetlennek tűnő drámai valóság – Romániában akadályozza a magyar görög katolikusok helyzetének rehabilitálását, az elnyomásukkal okozott sebek gyógyulását és az ahhoz szükséges valós kiengesztelődést segítő módszeres kutatást. A mostoha bánásmód egyik legbántóbb fintorát az Erdélyi Egyházmegye Szent István-i ezeréves alapításának ünneplésére készülő gyulafehérvári római katolikus „kúria” szolgáltatta. „A gyulafehérvári érseki levéltárban érdeklődtünk a kutatási lehetőségekről, de «személyi nehézségekre» hivatkozva – különben nagyon udvarias levélben – elzárkóztak a kutatási engedély megadásától.”9

Köztudomású, hogy a Gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye a Bizáncban megkeresztelkedő erdélyi Gyula, Szent István apostolkirály anyai nagyapja által fél évszézaddal korábban alapított első, mégpedig bizánci szertartású püspökség fundamentumából nőtte ki magát. Az Árpád-kori bizánci szertartású magyarság és az újkori-jelenkori görög katolikus magyarok közötti folytonosság tagadását lehetővé tevő konkolyvetés „politikailag korrekt” direktívák szerint zajlott az Árpád-kortól kezdődően10, és ennek fenntartása egyeseknek ma is élet-halál kérdés. Bizonyos mértékben érhető volna, ha a jelenség csak román részre korlátozódna, akik ilyen alapon próbálják kétségbe vonni a bizánci szertartású Gyula, Sarolt, Ajtony, Szent István, Hunyadi János, sőt még Mátyás király magyarságát is. Ezen törekvés azonban sajnálatos módon a XXI. században, magyarországi hivatalos egyháztörténeti szaklap hasábjain is teret kaphat, amelyben a „szakértő” egy elszigetelt erdélyi község nyilvánvalóan román eredetű egyházi közösségében végzett vallásszociológiai vizsgálattal megsemmisíthetőnek véli nemcsak Erdély, hanem Magyarország egésze görög katolikus magyarjainak történelmét: „A magyar görög katolikus történetírók gyakran valamiféle kontinuitásmítosz jegyében folytonos bizánci szertartású magyar népességet mutatnak ki a történeti Magyarországon.”11 Hogy az efféle általánosítóan kizáró – történelem- és társadalomtudomány mérlegén súlytalan –, erkölcsileg minősíthetetlen iparkodás milyen egyház- és nemzetpolitikai érdekek kiszolgálója, arról az elmúlt évszázadok során több ízben meggyőződhettünk. Az ezerötven éve Erdélyben alapított ősi magyar püspökség jelentőségének elhallgatása, minimalizálása, figyelmen kívül hagyása, történelmi források meghamisítása vagy félremagyarázása a nemzetünk ellen elkövetett égbekiáltó bűn. Az emiatt keletkezett történelem-értelmezési vákuum súlyos visszaélésekre adott alkalmat, amit más nemzetek nem mulasztottak, és ma sem mulasztanak el kihasználni.

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

 

II. NEMLÉTEZŐK KÁLVÁRIÁJA?!

,,Ellentmondásnak látszik, de valójában az a nép áldott, amelynek vértanúi vannak. (…) Azok, akiket testükben kegyetlenül, embertelenül kínoznak, vagy azok, akiknek egyéniségét és személyiségét erőszakosan összetörik és mesterségesen megváltoztatják, vagy azok, akiket emberi méltóságuktól megfosztanak – bár vérüket nem ontották – ezek is mind vértanúk.” (Mindszenty József bíboros12)



A romlatlan testű hitvalló Mindszenty József bíboros hercegprímást 1948. december 26-án, Protomártír Szent István ünnepén tartóztatták le. A Szent Istvánról mondott prédikációja az országot megszálló szovjet támogatással megkezdett társadalmi agressziót célirányosan elítélte, prófétaként felmutatta a nemzetünk előtt álló szenvedések értelmét, és a mondottakat saját kálváriajárása állhatatosságával hitelesítette. Mindszenty bíboros ítélete örök érvénnyel szól az öntudati szabadságot manipuláció, történelem-hamisítás vagy bármilyen formában támadó lelkiismereti agresszió ellen is. Talán Chestertontól ered az emlékezetből idézett megállapítás: „Assisi Szent Ferenc tiszta egyszerűségében nem is tudta, hogy egész életével úgy táncolt Istennek, mint az őszi szellőben aláhulló falevél az aranyló napsütésnek.” Az Úr valóságos mártírjának fogadta, szent sebeivel kitüntette a szentek egyszerű misztikáját önkéntes szegénységében megélő Szent Ferencet, az általa közvetített gyümölcsök pedig bőséggel áradnak a Világegyház számára! Megkockáztatom: az agresszió bármilyen formájával lelkiismereti szabadságában károsított minden személy jóra törekvő élete Istent előtt a Szent Ferencéhez hasonló, bár rejtett kegyelmekkel, áldott kálváriát járó öntudatlan tánc. Így a trianoni ámokfutással Romániához csatolt területek görög katolikus magyarjai ellen elkövetett agresszióhoz sem szükséges külön erkölcsi ítélet. Romániában a felekezeti és nemzetiségi jogtiprás mai napig az államvallásnak nyilvánított román ortodoxia előnyét más felekezetek kárára kovácsoló alapmagatartás, amely nem kíméli a második „nemzeti vallásúaknak” nyilvánított román görög katolikusokat sem.

Az 1989. decemberi romániai fordulat után, bár törvényileg rehabilitálták a Görög Katolikus Egyházat, a kommunisták által ortodox kézre juttatott javaik túlnyomó részét a görög katolikusok hiába követelik; az ortodoxok a viszálykodás újabb indokával élnek, a javak visszaszolgáltatását pedig az állami bürokrácia mesterségesen késlelteti. Amit 1990-ben a nagyváradi Phoenix nacionalista lapban közölt Ciuhandu Petru ortodox pap „Melyik a nemzetáruló – a román ortodox vagy a görög katolikus egyház?” cím alatt, híven tükrözi a máig uralkodó mentalitást: „Ma is kísértenek a megaláztatások, amelyeket az erdélyi románoknak ezer éven át el kellett viselniük. E megaláztatások egyike az Ausztria-Magyarország által 1700-tól kezdve végrehajtott lélekszakítás a görög katolikus egyház révén, amit másfél évszázadon át valóságos genocídium követett, s folytatódott azzal az alantas törekvéssel, amelyik a katolicizmussal el akarja idegeníteni a tömegeket a nemzet törzsétől.”13 Az ortodox vádakkal szemben a román görög katolikus hierarchia lélektanilag kompenzálva az „idegen” magyarságtól tüntetően elhatárolódik: a világegyházban nem használatos, a magyar görög katolikusok kizárását is jelentő megnevezéssel definiálja magát – „Biserica Româna Unită cu Roma Greco-Catolică” (Román, Rómával Egyesült Görög Katolikus Egyház). Éppen ezen elhatárolódás következetes folytatása is indokolja a romániai körülmények között pusztulásra ítélt görög katolikus magyarok önálló egyházszervezetének biztosítását. Ehelyett nyilvánvaló valláspszichózissal14 ma is a Partium görög katolikus magyarjainak sokaságát a „román vallású” magyar szkizofrén öntudatban nyomorgatják.

A poszt-trianoni traumatizált Romániában a bemutatott okok miatt sajnos ma is alig van jóakaratú ember – bármely egyházhoz vagy felekezethez tartozó magyar vagy román –, akiben ne rosszhiszeműséggel telített, meggyökeresedett előítélet elevenedne fel a görög katolikus magyarság fogalmának hallatán. Közösségünk jelene és kiléte ezért annál inkább csakis a saját szellemiségéről, múltjáról és történelméről vallottak figyelembe vételével értelmezhető helyesen, kívülálló nem illetékes ebben a kérdésben sem hatalmi pozícióból, sem empátiát nélkülöző „szakbarbár” tudományoskodással állást foglalni. A valós, mélyreható történelmi és üdvtörténeti kiengesztelődés érdekében fontos és sürgős az ügynek elkötelezett egyházi és világi szakemberekből álló munkaközösséget létesíteni, amelynek a kölcsönösség jegyében objektíven fel kell tárnia a történelem folyamán mindkét irányból valóban elkövetett bűnöket, és a jóvátétel lehetőségeire ajánlásokat kell tennie. Nyilvánvaló tehát, hogy szükséges a románok esetleges magyarosítását is elemezni, azonban jelen keretek között erre nincs lehetőség. A trianoni országcsonkítás nyomán Romániába rekedt görög katolikus magyarság joghatósági viszonyai szerinti kettős rétegződése állapítható meg. Objektíve azon görög katolikus magyarokat érte a legsúlyosabb csapás, akik román többségű parókiák tagjaiként nem kerülhettek az 1912-ben létesített Hajdúdorogi Püspökség joghatósága alá, és az elrománosodás áldozatává lettek. A Hajdúdoroghoz csatolt közösségek néhány évig fellélegezhettek a román többségű püspökségek románosító elnyomása alól.

Trianon után a Szentszék Partiumban a nagyváradi és lugosi püspökségek, valamint az 1929-ben alapított nagybányai püspökségek, Erdélyben a balázsfalvi érsekség és Kolozsvár-szamosújvári püspökség joghatósága alá rendelte a Hajdúdorogtól elcsatolt magyar, vagy magyar többségű parókiákat. A magyar görög katolikusok a románosítás újabb hulláma elől magyarságuk megőrzéséért tömeges rítusváltással római katolikus magyar egyházközségekben kerestek menedéket. Elvétve előfordult, hogy római katolikus egyházközség híján valamely protestáns magyar felekezethez csatlakoztak. A római katolikus közösségekben fizikailag ugyan átvészelték a II. világháborút követően a kommunizmus görög katolikusok elleni hadjáratát, de öntudatuk néhány emberöltő alatt elsorvadt, ingatlanaik pedig esetlegesen, a felszívó egyházközség tulajdonává15, vagy lassú enyészet, esetleg erőszakos foglalók martalékává lettek. Partiumban néhány erősebb közösségnek határozott fellépéssel sikerült megőrizni a magyar liturgikus nyelvet, azonban ezektől sem fogadja el máig a rendelt egyházmegye vezetése a magyar megnevezést, hanem a valamikori liturgikus nyelvet tekintik a nemzetiség jelzőjének. Ezen az alapon nyilvánítják a valamikori román liturgikus nyelvű egyházközségek magyar tagjait ma is románoknak, illetve az egykori ószláv nyelvűek tagjait ruténoknak, a magyar görög katolikus mivoltot pedig továbbra sem tolerálják. Meg kell említeni a Partiumból Ulicsák Béla esperes, valamint Ulicsák Sándor és Pallai József parókusok nevét16, akiket a kommunista időben súlyosan meghurcoltak.

Az erdélyi közösségeket sajnos már a kommunista idők előtt megsemmisítette a történelmi szkizofrénia: a Csík vármegyei Gyimesbükk görög katolikus esperes parókusa, Gergely Viktor, és fia, György, kézdiszentkereszti parókus, valamint az őket támogató György István gyimesbükki római katolikus plébános, a II. bécsi döntés után, 1940-41-ben levelezést folytattak Dudás Miklós hajdúdorogi püspökkel a székelyföldi külhelynökség17 parókiáinak trianoni leválasztását követő tragédiájáról. A következő levélrészlet hűen tükrözi az aberrált viszonyulásmódot, amelynek áldozatul estek az erdélyi magyar görög katolikusok: „Székelyföldön, Szépvízen papi családból születtem, s alig hogy kikerültem az utca porába, «oláh»-nak tekintettek. B. e. apám elvitt Balázsfalvára az elemi iskola III-IV. osztályába, hogy sajátítsam el a liturgia nyelvét, és ott «székelynek» tituláltak; és visszatérve a csíksomlyói római kath. főgimnáziumba újra «oláh» lettem. Beiratkozva a balázsfalvi teológiára ismét «székely»-lyé vedlettem, hogy pappá szentelésem után a székelyek előtt «oláh» legyek, és a románok «székely»-nek tartsanak. A dorogi püspökséghez való csatoltatásom után, az ottaniak inkább «oláh»-nak tartottak, míg régi egyházmegyém papjai «székely»-nek tekintettek. Balázsfalvához való visszacsatoltatásom után a románság «székely»-nek tartott, míg a magyarság román papnak titulált és most Erdélynek a hazatérése után ismét csak «oláh» pap lettem. Nem sok paptársam járta meg ezen tekervényes utat. (…) Meg vagyok győződve, hogy a civil közigazgatás beálltával minden a régi kerékvágásba fog zökkenni, és az elkövetett hibák orvosolva lesznek, mert ha tovább tartana ez az egyoldalú eljárás, a parókiáink kb. négy kivételével (3 vármegyében) teljesen hívek nélkül maradnak.”18

A levélírók mindenekelőtt az erkölcsi és öntudati rombolás megállítását és orvoslását remélték a püspöktől, ugyanakkor a volt székelyföldi magyar görög katolikus főesperesség parókiáinak Hajdúdoroghoz történő visszacsatolása esetére kívánták biztosítani a helyzetismeretet. A visszacsatolás helyett megtörtént az azóta is tabuként kezelt lehetetlen: a konjunkturális egyházpolitika – felfoghatatlan római katolikus magyar segédlettel – törölte a romániai hivatalos egyházi nyilvántartásból a görög katolikus magyarság tételét. A román görög katolikusok által évszázadok óta rögeszmeként hangoztatott érv: magyar görög katolikus nem létezik, legfeljebb elmagyarosított román. Az így „lekönyvelt kartoték-adat” azonban csodás búvópatak életfolyamaként buzog a Magyarok Nagyasszonya, Babba Mária lábainál: „Dicsőség Jézus Krisztusnak! Dicsőség mindörökké” a Gyimes-völgyben ma is gyakran hangzó köszöntés. Az Úr dicsőséges színeváltozásának 2010-es ünnepét váró Gyimesek népe az ezeregy éves Erdélyi Egyházmegye családos táborát vezető Kocsis Fülöp püspök úr főpásztori magyar Szent Liturgiáján Gyimesfelsőlok templomát betöltötte. Isten az ajándékait szabadon osztja bárkinek, azonban ez a sérült személyiségekben gyakran irigységet, féltékenységet kelthet, még akkor is, ha a sérült is megkapta ugyanazon ajándékokat. Az irigykedő, féltékenykedő ideig-óráig elragadhatja mástól az Istentől kapott ajándékot, de a mindig igazságosan és igazságot osztó Isten a mellette hűségesen kitartó megajándékozottnak a megbecsült ajándékot alkalmas pillanatban visszaszolgáltatja.

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

 

III. AZ EGYHÁZ ANYJÁNAK GYERGYÓSZENTMIKLÓSI GYÓGYÍRJA

Pártfogása mindig menti, akik hozzá menekülnek./ Pusztulásnak közeledtén a Békesség Királynője/ Panaszosan ontott könnyet: Mit szenved el majd a népe!/ Parancsolni, megálljt szólni akart ő a háborúnak,/ Pusztulásunk ne okozza. Ezért zengjük: Alleluja!” (Istenszülő Máriapócsi Akathisztoszának X. kontákjából)



E rész mottója ugyan az Istenszülő Máriapócsi Akathisztoszából való, de a kiválasztott sorok minden tekintetben találnak a gyergyószentmiklósi könnyezés üzenetéhez.19 Az erdélyi bizánci szertartású magyar egyházmegye alapításának ezerötven éve, a gyulafehérvári római szertartású egyházmegye Szent István-i alapításának milleniuma, a hajdúdorogi bizánci szertartású egyházmegye alapításának centenáriumi készülődése, a papság éve ölelkezésében a Szűzanya könnyei a kegyelmek gyűjtőlencséiként közvetítik a vigasztalást család, egyház, nemzet, haza fájdalmaira. A történelemben egyedülállóan hosszú ideje tartó könnyezéssel a Szűzanya képes a Reá figyelőkkel megértetni magát. Ha nem rekedünk meg a könnyezés felszínes fürkészésénél, megérthetünk mindent, ami ezekben a könnyekben aláereszkedik a Mennyből, hiszen az Istentől közvetített kegyelem által a könnyek belső suttogással csodálatos dolgokra tanítanak, mert az Istenre nyitott lélekbe az Ég alászáll és Isten lakást vesz benne, hogy együtt háljon az emberrel a Szűzanya Szívében. Aki engedelmeskedik a tanításnak, abban a Szűzanya bánatkönnyei kegyelmi újjászületést hozó örömkönnyekre fordulnak. Nem véletlen, hogy manapság történelmi paradoxonként – arra üdvtörténeti magyarázatot is szolgáltatva – a magyarság öntudati ébredésének erősödő hullámában kezd újra nyilvánvalóvá válni, hogy Mária Országa Isten Országára nyíló transzcendens valóság, amelynek immanens vetülete a Szent Korona Országa. Az sem véletlen, hogy a Katolikus Egyház a Szűzanyát a létező koronák közül kizárólag a magyar Szent Koronával engedi ábrázolni. Szűz Mária égi és földi királynői20 művét szekuláris, globalizált mentalitással megérteni éppúgy lehetetlen, mint a misztériumot helyesen megközelíteni a tudományosság, művészet vagy képzelet eszközeivel; erre csupán azok misztikus egységében formálódó belső látással vállalkozhatunk eséllyel.

Nagyasszonyunk agóniába gyötört Népének világosan kell látnia múltját és kereszthordozását21 egyaránt, jövőnket pedig öntudatos bizalommal ennek fényben kell építenünk. Legfontosabb és egyben legbeszédesebb keresztény magyar ereklyénk a mai magyar spirituális zűrzavarban világos teológiai üzenettel22 hirdeti 23 a keresztény magyarság keleti ágának, és ezzel a keleti misztikus lelkület, illetve a sajátosan Szent Koronás ábrázolású ikonosztáz24 köztudatba visszaemelésének jelentőségét. A Nemzet öntudatát tápláló spirituális gyökérzet csupán a kelet-nyugat konfliktus miatt háttérbe került keleti keresztény magyar gyökérágával – a keleti szertartású keresztény magyar valóság sajátos jegyeinek ismeretével – együtt teljes. A helyes magyar önértelmezés azonban csakis a keresztény magyar sajátosságoknak az őstörténeti tényekkel történő őszinte és objektív kiegészítése által lehetséges. Ebben a vonatkozásban sem mellékes, hogy Gyergyószentmiklós valamikori erős örmény központ, a Szent Koronát pedig – a Magyar Katolikus Lexikon szerint is – örmény mesterek készítették az őseink Dél-kaukázusi tartózkodása idején25. Az örmények által rendkívül fontosnak tartott örmény-magyar testvériséget sajnos a magyarság méltánytalanul nem ápolja! Megfontolandó a csak látszólag nem ide tartozó kérdés: mi magyarázza, hogy bár a történelem során az örmény és a magyar népeket szinte mozzanatról-mozzanatra azonos szenvedések sújtották, mégis fennmaradtunk?! Akkor is igaz ez, ha sajnos gyakran súlyos életáldozatokkal járt, amelyek nem törtek meg bennünket, hanem megtisztítva egyedülálló csodákkal vigasztaltak. A minket ért történelmi csapások ellenére tapasztalható különleges oltalom alapja a Szent István apostolkirályi művét és egész emberi lényét meghatározó felajánlottság. Ennek közvetlen erdélyi forrásához édesanyja, Sarolt, illetve nagyapja, az erdélyi Gyula révén jutottunk.

A csodák sorozata azzal kezdődött, hogy az esztergomi prímás joghatóságának köszönhetően26 a világegyház talán egyedüli közösségeként maradt egységben Rómával. A csodák folytatódtak a Máriapócsi könnyezéssel, majd a kommunista üldöztetések ellenére fel nem számolt Hajdúdorogi Egyházmegyével. A csodák sorozata folytatódik a Gyergyószentmiklóson könnyező Istenanya által, Aki a bennünk lakozó Mennyei Király kegyelmével teljes, a Vigasztaló Igazságnak Lelke szerinti üdvös kiengesztelődést, a múlt sebeit gyógyító jóvátételt követel. Kérjük a szenvedéseket okozóknak a kiengesztelődés belső vágyát, az erdélyi és partiumi görög katolikus magyaroknak megújult egyházi szabadságot, segítségül hívva Isten és a Szűzanya után a magyar és román görög katolikus mártírokat is. Adható-e másként kellő megbecsülés a kálváriajárók, mártírok áldozatának? Noha az ügy nemzeti és egyházi síkon egyaránt rendkívül terhelő, a kálváriajárás és mártírium magvetésének termőre fordulását Isten akarata szerint rítusbeli, felekezeti, nemzeti és mindennemű elfogultságtól mentesen kell szolgálni. Segítségükről kezeskednek a magyarság Kárpát-medencei első, térítő püspöke, Hierotheosz, továbbá a Magyar Egyház fővédnöke, Szent István apostolkirály, a bizánci szertartású egyházak védőszentje, Myrai Szent Miklós püspök, valamint a mindkét ősi erdélyi egyházmegye égi védnöke, szent Mihály arkangyal. Az erdélyi magyar görög katolikus búvópatak életfolyama felcsillant, belső forrásaink tisztítása tovább halaszthatatlan abban a folyamban, amelyben bizánci liturgiáink során oly gyakran megújulunk: „dicső Királynénkat, az Istenszülő és mindenkorszűz Máriát minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást s egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!”

 

 

 


LÁBJEGYZET

*1. Gyergyószentmiklós, görög katolikus templom bejárata (a szerző felvétele); 2. Gyergyóalfalu, görög katolikus templom (forrás: szekelyszallas.hu); 3. Csíkszentgyörgy, görög katolikus templom szentélyének külső freskója (forrás: flickr.com/photos/akela); 4. Gyergyószentmiklós, görög katolikus templom, Könnyező Istenanya képe (szerző felvétele).

**A „Görög katolikus mártírok a Kárpát-medencében 1914 – 1976” című konferencián elhangzott előadás lábjegyzetekkel bővített változata

1A keresztény szellemiség lexikona: igazságosság Az igazságosság a sarkalatos erények közé tartozik. Erős és állandó szándék arra, hogy az ember mindenkinek megadja azt, ami megilleti őt, azaz igazságot szolgáltasson. Feltételezi, hogy a felebarát egyenjogú és szabad partner, alanyi jogok hordozója, akit a személyi méltóság alapján megillet a tisztelet és a védelem. Az igazságosság teremti meg az emberhez méltó élet nélkülözhetetlen alapjait. 2. Az igazságosság a keresztény értékelésben – A keresztény igazságosság mércéje a keresztény emberkép. Minden ember egyenlőségének és testvériességének gondolata hatja át. Ha Isten Jézus Krisztusban egyenlővé lett az emberrel, akkor minden ember egyenlő egymás között. Az igazságosság az irgalmassággal párosul, keresi a szegények és gyengék üdvözítő közelségét, hogy elesettségükből megszabadítsa őket. Az aranyszabályt ebben az értelemben kell magyarázni. Nem az erősebb joga a mérvadó, hanem az erősebb jogé az elsőbbség. Követelmény a szerető tisztelet lelkülete és a megvesztegethetetlen ítélőképesség. Az igazságos cselekedet a gondolkodásmóddal kezdődik. Csak így biztosítható az együttélés igazi kultúrája. Az előítéletek bénító hatalmát át kell törni. Kísérője a tolerancia, mások megértésének készsége. A keresztények igazságossága az emberi jogokért való kiállásban mutatkozik meg. Elsősorban ott, ahol az ember tehetetlenül ki van szolgáltatva névtelen hatalmaknak. Ennek a kiállásnak gyógyító módon kell történnie, nem szabad új kényszereket, megszorításokat teremtenie. (részlet, Klaus Demmer)

2Magyar Katolikus Lexikon: lelkiismereti szabadság – a személy alapvető joga az igazság, elsősorban a vallási igazság megismeréséhez és szolgálatához. Senki nem kényszeríthető arra, hogy lelkiismerete és meggyőződése ellenére cselekedjen. Az Egyház tanítja és védi a személy jogát ahhoz, hogy szabadon, azaz minden külső kényszer nélkül követhesse lelkiismerete szavát, amely alapján örök sorsa is el fog dőlni. Ezzel a szubjektív tévedések lehetősége is adva van, és a legyőzhetetlenül téves lelkiismeretet követő ember bűntelen. A lelkiismereti szabadságot azonban ki lehet forgatni és szembe lehet állítani az isteni igazságok objektív rendjével, ahogy ezt a liberalizmus meg is teszi. Azonban tudni kell, hogy a lelkiismereti szabadsághoz való jogot megelőzi az objektív igazság keresésének és megismerésének kötelezettsége, főleg vallási téren. Nem fogadható el tehát, hogy a lelkiismereti szabadság nevében följogosítva érezze magát az ember pl. a felekezetnélküliségre. – A Katolikus Egyház Katekizmusa (1777-94.) alapján.

3Aranyszájú Szent János: A papságról – In: A papi méltóságról. Szemelvények. – Sz. I. T. Budapest, 1944., Ford.: Meggyes Ede, Gulovits Andor

4Szent István döntése, amelyet a fiához, Szent Imre herceghez intézett Intelmekben alapozott meg, a Szent Koronát és az ahhoz tartozó területeket, a rajta élő népekkel együtt a római jogi mancipátusi örökbeadási szerződés szerint közjogilag is hitelesen Szűz Mária tulajdonává, következésképpen Isteni Szent Fiának örökségévé tette. Ezzel utódai nevében is lemondott a Magyarország fölötti tulajdonjogról és a főhatalomról. A Szent Korona Országa ettől fogva Szűz Mária birtoka, országa és alattvalója; nincs szakrális földi uralkodója, mivel ezt a tisztet Szűz Mária tölti be, akinek Magyarország fölötti főhatalmát a Szent Korona képviseli. (V.ö.: Magyar Katolikus Lexikon: Szent Korona)

5B. Dombi Attila: Helyünk Máriánál, in: Keresztény Szó, Kolozsvár, 2002. január.

6„Csoda (…), hogy a XIX. században teljesen leégett fatemplomból megmaradtak a jelenlegi templom oltára fölött levő Mária-kép és eredetileg az ikonosztáz keresztje. A mindkét oldalán festett kereszt egészen sajátos üzenetet hordoz: egyik Jézus Jordánban való megkeresztelkedését az Atya és a Szentlélek jelenlétében ábrázolja, a másik a keresztre feszített Krisztust, kitárt karjai mellett pedig az ősi székely jelképek, jobbról a Nap, balról a Hold!” (B. Dombi Attila: AZ 1050 ÉVES ERDÉLYI BIZÁNCI SZERTARTÁSÚ MAGYAR ÖRÖKSÉG A FELTÁMADÁS ÖRÖMHÍRÉNEK FÉNYÉBEN – spiritualitás, történelmi tények, üdvtörténeti távlatok – in: Szózat, Budapest, 2010. április

7„Az Ősevangélium ígérete értelmében: «Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja a fejedet, te pedig a sarkát veszed célba.» (Ter 3,15) Őseink az Asszony népévé lettek, ennek fényében sajátos módon viszonyultak az Ég Urához, és rendezték fősége alá saját magukat, mindazzal amivel rendelkeztek. (…) Krisztus, az Asszony-ivadék győztesként a mennyben trónol, ahova az Asszonyt felemelve meg is koronázta Őt. Ezért a kígyónak meg kell elégednie azzal, hogy az ivadékaik közötti kibékíthetetlen ellenségeskedésben az Asszony «sarkát», azaz tulajdonát – a Kárpát-medencét – és népeit támadja.” (B. Dombi Attila: Szent István és az „isteni idő” 2010-ben az igaz-hamis, szent-bűnös mérlegén – in: Szózat, Budapest, 2010. augusztus)

8„Az emberi nemből kisarjadzott dicsőségét e világnak,/ az Istennek szülőjét,/ a mennynek ajtaját,/ az angyalok dicséretét és a hívek büszkeségét:/ Szűz Máriát énekeljük;/ mert ő lett az istenség ege és hajléka./ Ő törte meg a régi ellenkezést,/ ő hozott békét nekünk/ és a mennyek országát megnyitá előttünk./ A hit ezen erősségét bírván,/ védelmezőnk van a vele született Urunkban./ Bízzatok tehát, bízzatok Isten népei;/ mert ő legyőzi az ellenséget, mint erőteljes!” (nagyszombati alkonyati nagy zsolozsma ünnepi 5. sztichírája)

9Hámori Péter: Székely–oláh görög katolikus sorstörténet, in: Regio, 2007. 2.

10V.ö.: Pirigyi István, Görög katolikusok Erdélyben és Kárpátalján, Debrecen, 2001.; Szarka János: A ROTUNDA ÖRÖKSÉGE. A középkori görög rítus nyomai Sárospatakon és a királynéi város vonzáskörzetében…, (Forráshiány okai c. fejezet) Miskolc, 2007.

11Simon Zoltán: Identitás-vizsgálat Nyárádkarácson község egykori görög katolikus közösségében – in: Egyháztörténeti szemle, 2003/2.(8.)

12Prédikáció Szent István protomártírról, in: Bábel Balázs érsek megemlékezése Mindszenty József bíboros hercegprímásról (http://storico.radiovaticana.org)

13Beke György: Vallásháború Erdélyben? – in: Tiszatáj, 1992. november

14„Minden vallási közösségnek természetszerű velejárója a vallásos jellegű testületi szellem, amely heves és szenvedélyes fellobbanásokra késztet. Pszichózissá ez a felekezeti pártszellem főleg azoknál a felekezeteknél fejlődik, amelyek egy forradalmi lépésben ismerik fel történeti eredetüket. A nagyfokú ingerlékenység, szenvedélyesség és gyűlölködés vádaskodásokban és találékonyan szőtt cselvetésekben nyilvánul meg. A pszichózis-jelleg egyes katolikus fanatikusokban is megtalálható, bárha nem oly tömegesen s oly általános bevetten, mint az eretnekségeknél. A felekezeti pszichózis lényegénél fogva táplálkozik ellenzéki, forradalmi forrásokból, mint vallásiakból. Más a vallás, a lélek belső megszentelése, az Isten keresése s az ő törvényeihez való ragaszkodás, és más a felekezet, az érdekcsoport, a vallási párt. Egyházi téren is: más az egyháziasság, amely a maga egyházához azért ragaszkodik, mert abban Krisztus rendelését s intézkedését látja, és más a felekezetiség, amely a maga pártját védi, tekintet nélkül arra, hogy ez a párt Isten rendelése-e vagy nem.” (Incze István: A felekezeti pszichózis, in: Szózat, Budapest, 1933. február)

15De facto, ugyanis de iure a Hajdúdorogi Egyházmegye tulajdonát képezik.

16V.ö.: Bura László: A keleti szertartású katolikusság múltja és jelene Szatmárban. Magyar görög katolikusok a Szamosháton – in: Keresztény Szó, Kolozsvár, 2001. október

17Pirigyi István: A hajdúdorogi egyházmegye története, in: A Hajdúdorogi Bizánci Katolikus Egyházmegye
 jubileumi emlékkönyve
 1912-1987, Nyíregyháza, 1987. – „A székelyföldi városok közül Csíkszereda, Marosvásárhely és Székelyudvarhely egyaránt meg szerette volna szerezni a külhelynökség székhelyét. (…) Papp Antal a székhely kérdésében Jaczkovics Mihály hajdúdorogi külhelynöktől kért véleményt. Jaczkovics a Székelyföldre utazott, s az ott szerzett tapasztalatai alapján Marosvásárhely mellett foglalt állást. (…) A püspök vikáriussá Hubán Gyula szatmárnémeti lelkészt nevezte ki 1915. július 31-én. Joghatósága a székelyföldi főesperesi kerülethez tartozó egyházközségekre terjedt ki.”

18Hámori Péter: Székely–oláh görög katolikus sorstörténet, in: Regio, 2007. 2.

19Manapság is rafinált diverziókkal mindegyre újraélesztik a térség etnikai feszültségeit, illetve spirituális zavarkeltéssel lelki békétlenséget, gazdaságival létbizonytalanság-érzést szítanak, amelyek csapást jelentenek a javából. A máriapócsi 1905-ös könnyezés tájékán különösen felerősödött az Isten- és egyházellenes erők európai expanziója: keleten az 1917-es bolsevista forradalom prelúdiumát jelentő 1904-es orosz-japán háború és 1905-ös orosz forradalom, nyugatról a franciaországi szabadkőműves erők által az állam és egyház különválasztásának kiharcolásával, valójában a világ átrajzolásának forgatókönyveit próbálva. Ezek mögött ugyanazon érdekek és pénzek állottak mint a 2008-as úgynevezett gazdasági válság, illetve a felerősödött aktuál-manicheista színezetű egyház- és nemzetellenes támadás…

20XII. Pius pápa: Ad Coeli Reginam – Mária királynői méltóságáról; vö. Mária Natália nővér: Regina Mundi Victoriosa, Two Hearts Books & Publishers 2000., California-Budapest.

21V.ö.: Márai Sándor, Mennyből az angyal, New York, 1956.

22Rendkívül értékes összefüggés mutatkozik meg, ha a Szent Korona keletkezési körülményeit és történelmét együtt értelmezzük a következő egyháztörténelmi ténnyel: a Kaukázustól délre fekvő, magyar földrajzi és közigazgatási nevekkel fennálló őskeresztény királyság püspöke részt vett a Niceai I. Egyetemes Zsinaton (325.), amely elítélve a krisztológiai eretnekségeket – kifejezetten az arianizmust, bennfoglaltan pedig a manicheizmust és gnoszticizmust –, kimondta Krisztus egylényegűségét (homoousziosz) az Atyával, és elfogadta – két püspök kivételével – az ún. Niceai Hitvallást. Ezt tükrözi a keresztpánt tetején levő Atya és a homlokrészén levő Fiú viszonya. A Konstantinápolyi II. Egyetemes Zsinat (381.) elítélte a pneumatológiai eretnekségeket – a pneumatikusokat és makedonianizmust –, kimondta a Szentlélek egylényegűségét az Atyával és a Fiúval, és elfogadta a Nicea-Konstantinápolyi Hitvallást, amelynek a Szentlélekre vonatkozó részét 370. körül már kidolgozták a kappadókiai egyházatyák. Ezt tükrözi az eredetileg a keresztpánt tarkórészén levő Szűz Mária-kép és annak keretéből sarjadó tulipán-galamb viszonya: a Szentlélek cselekvése a Szűz Máriában foganó Fiúra irányul – „az Atyától a Fiú által valósul meg”. Az uralkodónak, aki a Szent Koronával magára öltötte a Szentháromság-hitet, azt nyilván hinnie, az eretnekségek között pedig védenie és terjesztenie kellett. Ez a Szent Korona IV. századból mának szóló, transzcendens igaz tanúságtétele a keresztény ősmagyarok tiszta Szentháromság-hitéről.

23Magyar Katolikus Lexikon: Szent Korona – II. János Pál p. 2000. VII. 5: a római Szt. Péter téren üzenetet intézett a magyar nemzethez, melyben fölszólította a magyarságot, hogy térjen vissza a Szent István Intelmeiben szabályozott élethez. Ezután megújította a II. Szilveszter pápa által 1000 évvel ezelőtt küldött áldást (magyar nyelven): „Szt. István közbenjárására fogadjátok apostoli áldásomat. Dicsértessék a Jézus Krisztus.” Ugyanekkor a pápa fogadta és megáldotta a Szent Korona másolatát, melyet a Budavári Nagyboldogasszony plébániatemplom ministránsai készíttettek és vittek Rómába. A késztetést erre a Sükösdön élő Takács Zoltánné Rogács Mária magánkinyilatkoztatásai adták. A Szent Korona pontos másolatának megáldásakor a pápa ezt mondta: „Amit ez a Korona tanít, az világosítson meg titeket!” Ezután II. János Pál pápa engedélyt adott arra, hogy a magyar nemzet Szűz Máriát Magyar Királynővé koronázza. Ez 2000. augusztus 15-én a Budavári Nagyboldogasszony plébániatemplomban megtörtént. A koronázó szentmisét Karl Josef Rauber pápai nuncius jelenlétében Kada Lajos érsek mutatta be. Imájában fölkérte Szűz Máriát, a Magyarok Nagyasszonyát, hogy nyilvánítsa ki királynői hatalmát Magyarország fölött. (részlet, Csomor Lajos)

24Magyar Katolikus Lexikon: ikonosztáz, ikonosztázion – (gör. eikonosztászisz, eikonosztászion, 'képfal, képállvány'): a bizánci szertartású templom legjellegzetesebb része, a szentélyt a hajótól elválasztó fal vagy állvány, melyen meghatározott szabályok szerint elhelyezett szentképek láthatók. Kialakulása az 5. században kezdődött. Ekkor az ikonosztáz egy alacsony elválasztó rács volt, melyen Krisztus és Szűz Mária képe függött. A 6-7. sz: a rács helyét a 4 alapkép (a hívek balkeze felől az 1. Szt. Miklós, a bizánci egyház védőszentje vagy Szt. Mihály arkangyal v. Keresztelő Szt. János, a 2. az Istenszülő, a 3. Jézus mint bíró, a 4. a templom. címünnepe) foglalta el. A képrombolás után sok templomban a 4 alapkép fölé még 3 képsor került, így alakult ki a templom mennyezetéig érő, teljes ikonosztáz. A 4 alapkép között képekkel díszített 3 ajtó nyílik. A középső a baszilikai pülai, a 'királyi ajtó', melyen szertartások közben csak püspök és áldozópap léphet át. Ezen ajtó fölött van az utolsó vacsora, fölötte Krisztus kir. és főpap képe, legfelül a szent kereszt, alatta Szűz Mária és Szt. János apostol, kik nagypénteken a kereszt tövében álltak. (részlet, Pirigyi István)

25„Az örmény történeti hagyomány ápolja a Szent Koronán ábrázolt apostolok és szentek emlékét. Szakszerű, interdiszciplináris és előítéletmentes vizsgálata alapján megállapítást nyert, hogy az részleteiben szabályosan harmonizáló egységes egész, amelynek megtervezése és elkészítése több egyidejű feltételtől függött: a jellegzetes koronatípust megrendelő uralkodó kiléte és szándéka; a tervezést meghatározó Szentháromság-tan és a szabályos keleti keresztény ikonográfia; az örmények által használt többféle igényes technikával dolgozó műhely szakismerete és holléte. Ezen feltételek együttesen az ábrázolt vértanúk közül a legkésőbbi, Szt. Demeter halálának éve (306.) és a megrendelő hun udvar Kaukázus térségből való kivonulásának éve (373.) között álltak fenn.” (B. Dombi Attila: Szent István és az „isteni idő” 2010-ben az igaz-hamis, szent-bűnös mérlegén – in: Szózat, Budapest, 2010. augusztus)

26„Ezen kijelentést az Árpád-kor magyar főkegyúri gyakorlata, az Apostoli Szentszék vonatkozó engedményei, a lelkiismereti szabadság és az egyházjogi sajátságok egybemutató logikája támasztják alá. Az esztergomi érsekség Szent István-i megalapítása óta ugyanis az esztergomi prímás a világegyház tekintetében is egyedi sajátosságú, pátriárkai jellegű joghatóságot élvezett, ami kiterjedt a Szent Koronához tartozó területek keleti rítusú keresztényeire is, megóvva a keleti szertartású magyarokat az 1054-es egyházszakadás hatásaitól. A kései utódoknak a hajdúdorogi egyházmegyében ugyan el kellett szenvedniük a katolikus egyházra általánosan mért kommunista üldözést, viszont a kommunista államokbeli egyetlen görög katolikus közösségként megmenekültek a felszámolástól. De ide sorolható a Nándorfehérvári győzelem és maga a Szent Korona keletkezése, életútja és fennmaradása az ellene elkövetett támadások dacára, valamint az általa hordozott misztérium egyaránt. Végül, és nem utolsó sorban ide tartozik a gyergyószentmiklósi könnyező Mária-kép (…).” (B. Dombi Attila: AZ 1050 ÉVES ERDÉLYI BIZÁNCI SZERTARTÁSÚ MAGYAR ÖRÖKSÉG A FELTÁMADÁS ÖRÖMHÍRÉNEK FÉNYÉBEN – spiritualitás, történelmi tények, üdvtörténeti távlatok – in: Szózat, Budapest, 2010. április

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

     FELTÖLTÉS ALATT     

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

HONLAPUNKRÓL

Címe, tartalma és szellemisége a Szűzanya
gyergyószentmiklósi könnyei által ihletett
felismeréseket, összefüggéseket, indíttatásokat
hivatott tükrözni. 

HONLAPFELELŐS:
Bazsó-Dombi Attila
Tel.: +40-758-260416

Nem utolsósorban erdélyi magyar

görög katolikus ügyekben is az

érdeklődők rendelkezésére állunk.

ERDÉLYI ÖNKÉNTES GÖR. KAT. MAGYAR MISSZIÓ

B. Dombi Attila – gör. kat. missziós pap

0758.260.416

Vetési A. Zoltán – lelkipásztori kisegítő

0762.481.584

Szeretnénk megismerni a Gyergyószéken, valamint általában Székelyföldön és Erdélyben élő egykori görög katolikus magyar hívek mai leszármazottait, velük kapcsolatot ápolni.